Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Szögi László: A temesvári és kassai műegyetem létesítésének tervei 1918 előtt

lo6

"Technikai Főiskola" kitételt, s így maradt a pusztán főiskola 1

elnevezés. A Műegyetem jelentős beruházásokkal éppen az 1910-es évek legelején költözött mai dél-budai új épületébe, de rövidesen kiderült, hogy a lágymányosi épületek a rohamos fejlődés, a hallgatói létszám nem várt rendkívüli növekedése miatt szűknek bizonyultak.

Az átmeneti válság után újabb gyors gazdasági fejlődés elé

néző Magyarország mindössze egy európai színvonalú technikai

főiskolával rendelkezett, miközben a monarchia másik felében

2

már hét ilyen intézmény működött, Nyugat-Európáról most nem is szólva. Ez az állapot halaszthatatlanná tette, hogy kormányzat és közvélemény, elsősorban a műszaki értelmiség jelentős képviselői immár komolyan foglalkozzanak újabb magyarországi műegyetem, sőt műegyetemek létrehozásának kérdésével.

E kérdés embrionális formában már a kiegyezés utáni években 3

felmerült, hiszen Trefort Ágoston már a kolozsvári egyetem létrehozásakor tervbe vette technikai, azaz műszaki osztály (fakultás) létrehozását. Kolozsvárott végül is csupán matematikai és természettudományi kar létesült, de ez is igen nagy újdonság volt a hazai felsőoktatás hagyományos szervezetében. A második műegyetem kérdése a millennium utáni évektől kezdve állandó témája lett a szakmai közvéleménynek, és a nézetek két csomópont körül sűrűsödtek. Abban mindenki egyetértett, hogy a budapesti intézetet tehermentesíteni kell, de a megoldás módjában és különösen helyében már erőteljesen eltértek az álláspontok. E kérdés felvetése nem volt példa nélküli a korszak felsőoktatástörténetében, hiszen emlékezetes, milyen harc folyt ugyanebben az idő