Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Szögi László: A temesvári és kassai műegyetem létesítésének tervei 1918 előtt
lo5 SZÖGI LÁSZLÓ: A temesvári és kassai műegyetem létesítésének tervei 1918 előtt Örvendetesen fejlődő felsőoktatástörténeti irodalmunk csak a legutóbbi időben figyelt fel a dualizmus kora legvégén felgyorsult felsőoktatási reformokra, amelyek igen széles körre terjedtek ki és sok olyan törekvés csírájának vagy későbbi megoldás előfutárának tekinthetők, amelyek azután a magyar egyetemi képzés új intézményrendszerének létrehozásához vezettek. Az, hogy a figyelem csak kisebb mértékben fordult e kérdéskör felé, elsősorban azzal magyarázható, hogy a századfordulótól az első világháború végéig tervezett reformok nagy része csupán papíron maradt, nem, vagy pedig felemás módon valósult csak meg. Ennek ellenére úgy vélem, tanulságos e korszakra visszapillantanunk, és megvizsgálnunk egykori elődeink hogyan próbáltak megoldást találni a kor gazdasági, valamint tudományos és oktatás- politikai kihívásaira. Technikai felsőoktatásunk általános helyzete a századfordulón Talán mindenki előtt közismert, hogy az 1910-es évek elején a budapesti királyi József Műegyetem, valamint a Selmecbányái m. kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola volt az ország két műszaki képzést végző felsőoktatási intézménye. Az utóbbi intézmény azonban semmiképpen sem említhető a Műegyetemmel azonos szinten, hiszen - hogy csak formai kérdésekre utaljak - a Selmecbányái intézet 1904-ben történt reorganizációjakor pl. a tanári kar szándéka ellenére törölték a hivatalos elnevezésből a
