Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)

Schweitzer József: Az Országos Rabbiképző Intézet helye a magyar felsőoktatásban

96

ez szakemberek előtt ismeretes.

A zsidó tudomány maga sok ágra oszlik. Szentírás, exegézis, Talmud, jog, etikum, agáda, filozófia, etc. Az évszázados tradíció azonban a zsidóság sajátos történeti és társadalmi helyzete következtében olyan volt, hogy bizonyos eltolódások következtek be az egyes diszciplínák oktatásában és előtérbe helyezésében, így hosszú-hosszú időkön át a Talmud-tudomány volt a Biblia mellett a vezérlő tudomány, amellyel foglalkoztak, és a Talmudhoz csoportosuló, a Talmud köré ápült responzum-, ill. kódex-irodalom. Ez azzal járt, hogv bizonyos tudományágakat általában kevéssé műveltek.

A "zsidó tudománynak" az volt a forradalmi újítása, hogy a tudomány minden ágát műveltetni kívánta, mégpedig a múlt század filológiai, történeti, kritikai összehasonlító apparátusával.

A rabbiképzők már ennek az új irányzatnak lettek a műhelyeivé.

Minőségi különbség volt azonban a régi, tradicionális, ún. rabbi-iskolák, a jesivák és a rabbiképzők között. Mennyiben? Annyiban, hogy a régi rabbi-iskolák és Talmud-iskolák par excellence nem rabbikat akartak nevelni, hanem olyan laikusokat, olyan jámbor, vallásos férfiakat a zsidó közösség számára, akik a legkülönfélébb polgári foglalkozásokban tevékenykednek, de a zsidó tudományokban járatosak. Lehet mondani, hogy laikus foglalkozású teológusokat képeztek. Ilyeneket óriási mennyiségben nevelt a XIX. századi Magyarország zsidósága, úgyhogy voltak olyan gyülekezetek, amelyekben a laikus teológusok, a talmudis- ták a hivatásos rabbikkal méltán felvehették a versenyt. Ebből a körből is került ki az első nagy hallgatói gárdája a rabbi-