Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)

Fabinyi Tibor: Evangélikus Teológiai Fakultás Sopronban, 1923–1950

88

va fért el a 69 főnyi, majd a száz főt is meghaladó hallgatóság. A pálvázati kiírás nyomán Sándy Gyula műegyetemi tanár, a kiváló építész kapott megbízást a fakultás impozáns, neorene- szánsz stílusú épületének megtervezésére a soproni Deák téren. Az 1929 októberi alapkőletételkor - amely egyben a kar első tiszteletbeli doktorainak avatóünnepélye is volt - hangzottak el Kiss Jenő dékán veretes szavai: "Az emberi elme legszebb alkotása a rendszerbe foglalt tudomány, az emberi szív legszebb virága a hazaszeretet, az emberi lélek igazi éltetője a vallásosság. Legyen ez épülő hajlék megszentelt csarnoka a haladást hirdető tudománynak, a lángoló hazaszeretetnek és a megelevenítő krisztusi hitnek!" Mint aki magam is abban a nemesívű épületben kezdtem el teológiai tanulmányaimat, Sopronra emlékezve a ma nemzedéke számára is elkötelező erejűnek vallom a tudomány, a hazaszeretet és a krisztusi hit hármas összetartozásának eszményét.

A fakultás épületét egy évvel az alapkőletétel után Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó kultuszminiszter jelenlétében 1930. október 19-én, ünnepélyes keretek között avatták föl, az alapkő-okmány szerint "az igaz Isten dicsőségére, szent országának terjesztésére, és az igaz tudomány virágzására". Sokat szenvedett magyar nemzetünk és a sok próbatételen átesett magyarországi evangélikusság legújabbkori szenvedésére utal, hogy e több századon keresztül tudományos teológiai képzésre szánt nagyszerű épület mindössze egyetlen, csonka és megbénított nemzedék felének az idejére, összesen húsz évnyi időtartamra szolgálhatta csak kitűzött szent célját. De gondolataim-