Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)

Fabinyi Tibor: Evangélikus Teológiai Fakultás Sopronban, 1923–1950

89

ban ismét előre szaladtam, hadd térjek vissza a két világháború közötti időre.

Amikor 1930-ban a teológiai kar elbúcsúzott a régi soproni Alma Matertől - ahol Berzsenyi, Kis János, Gombócz Zoltán, vagy Zsirai Miklós is tanult - megindulhatott a teológiai tudományok intenzív művelése és az addig háttérbe szorult diszciplínák előadása .

Megalakult a hallgatóság Ifjúsági Köre is, amely rendes tagjaiul azokat vette fel, akik "keresztyén, erkölcsi és hazafias tekintetben feddhetetlenek" voltak. Szervezetük és működésük ismertetése külön feldolgozást igényelne, és hasznos tanulságokat tartalmazna a mai teológus ifjúság számára is.

A hittudományi kar tudományos és lelki életének fejlődése az egvre feszültebbé vált európai politikai és társadalmi viszonyok közepette nem volt problémamentes. Kiss Jenő teológiai tanár 1943-as, visszapillantó elemzésében világos értékelést ad a korról. Többek között ezeket írta: "A hittudományi kar ... érdeklődéssel vette számba a huszas évek nagy theológiai fordulatát, Barth Károly dialektikus theológiáját, de nem hódolt meg rendszerének. Figyelte az antiszemitizmus nemzetközi terjedését és ennek theológiai téren való lecsapódását, de nem ejtette el az ószövetséget. Nyomon kisérte a népi és faji kereszténységre vonatkozó felfogásfejlödést, de nem volt hajlandó a a keresztyénség univerzalizmusáról lemondani s mondjuk a pogány magyar előidők vallási világába elmerülni ... Ezért a fakultás tanári kara féltő gonddal őrzi az egyház hitvallási iratain át a Szentíráshoz vezető utat ..."