Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)

Fabinyi Tibor: Evangélikus Teológiai Fakultás Sopronban, 1923–1950

87

net, nyelvészet, művelődéstörténet, filozófia és pedagógia.

A fakultás szabályzata részletesen intézkedett a rite és a honoris causa doktori fokozat elnyerésének feltételeiről. Az előbbit a teológiai tanulmányok befejezése után akár gyakorlati, akár elméleti teológiai munkakörben eltöltött legalább négyévi tevékenységhez, nyomtatásban kiadott komoly tudományos értekezéshez és az azt megelőző irodalmi tevékenységhez, majd szigorú feltételű szóbeli vizsga-szigorlat letételéhez kötötték. Megszabták a habilitáció, tehát az egyetemi magántanári képesítés megszerzésének feltételeit is.

Legyen szabad itt egy mondattal előreszaladnom, és a mögöttünk levő 40 évvel kapcsolatban önkritikus hangot megütnöm, amikor kissé szarkasztikusán így fogalmazok: nem válhatott senki máról holnapra teológiai professzorrá. Egyháztörténész elődöm, dr. Wiczián Dezső pl. előadói megbízatása után intézeti tanárrá, majd magántanári habilitációja után előbb nyilvános rendkívüli, majd nyilvános rendes tanárrá lett kinevezve. Ám a korunk kényszerpályájára való utalás után térjünk vissza a soproni fakultás működésére!

Az 1923 novemberi ünnepélyes megnyitásra az ősi soproni Lyceum falai között működött teológiai akadémia épületében kerülhetett sor, az akkori szűk kereteket azonban máris szétfeszítette és távoli horizontokra mutatott dr. Prőhle Károly pro- dékán ünnepi beszéde a teológiának a tudományhoz való viszonyáról .

A fakultás első hat éve a megfelelő épületért folytatott küzdelem jegyében telt el, hiszen a szűk helyiségekben csak szorong-