Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)
Prőhle Károly: Az evangélikus teológia és lelkészképzés helye és szerepe a magyar felsőoktatásban
79 tannal és természetesen a filozófiával, hanem sokkal inkább arról, hogy a teológia állandó kihívást jelent a tudomány számára, hogy tudatosítsa végső alapjait és saját határait. De ezt az igényt a tudomány oldaláról is el kell fogadnunk. Barth Károlyon itt túl kell mennünk. A kihívás nem egyoldalú, hanem kölcsönös. A tudományos világ közelsége a teológia számára is kihívást jelent arra, hogy saját feltételeinek tudatában teológia legyen és semmi más. A kölcsönös kihívás és a dialógus viszonya azonban nem csak a tudósok és a teológusok számára szükséges, hanem az ifjúság szellemi fejlődése szempontjából is kívánatos. Visszaemlékezve a •* Sopron-Pécs távolságra, talán még a szervezeti kapcsolatnál is fontosabbnak kell tartanunk a földrajzi közelséget: a közvetlen emberi kapcsolatok kialakulása és fenntartása szempontjából ez még ma sem mellékes. A pécsi fakultás felújítása tudomásom szerint már szóba került. Örülnünk kell, hogy ott szívesen látnának. De a távolság még ma is távolság, s ezért az egyetemi ifjúságra is kiterjedő kapcsolat a fakultás Pécsre költöztetése nélkül alig volna fenntartható. A budapesti kapcsolódás sem volna elvileg lehetetlen, hiszen vegyes vallású országokban van példa arra, hogy egy egyetemnek két teológiai fakultása van. Viszont nem magától értődő, és felekezeti szempontokat is érint az, hogy a Pázmány Péter alapította egyetemnek evangélikus fakultása is legyen. De ez a kérdés már túlmegy előadásom keretein . A szervezeti kérdésekre nézve már a kultuszminiszter ' 5 4253/1911. számú leiratában megtaláljuk azokat az alapelveket,
