Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)
Prőhle Károly: Az evangélikus teológia és lelkészképzés helye és szerepe a magyar felsőoktatásban
77 joga hogyan indokolható, akkor csak addig a formuláig lehetett elmenni, hogy az "a teológia tudományos szintű művelésére ösztönöz". De az egyházon belül is sokan üdvözölték a fakultások leválasztását és egyházi kezelésbe vételét - annak ellenére, hogy eredetileg vívmánynak számított, hogy az 1948-as egyezményekben az állam biztosította a fakultások további fenntartását. Egyfelől érvényesült egyházunkban az a felfogás, hogy a teológiának nem kell igényelnie, hogy tudománynak tekintsék, nem is sorolható be a tudományok közé. Másfelől, főként az ébredés köreiben, de a gyakorló lelkészek körében is elterjedt az a vélemény, hogy az úgynevezett modern tudományos teológia a hit szempontjából káros hatású, és nehezíti a lelkész gyakorlati munkáját. Kétségtelen, hogy 1950 óta az akadémia szorosabb kapcsolatba került az egyházzal és gyülekezeteivel, de jogosan jelentkezik ma a gyakorlati képzés javításának és a tudományos színvonal emelésének egyidejű követelése. Ezek után úgy tűnik, hogy amikor most felmerült a teológiai fakultások visszaállításának lehetősége, ezt az alkalmat minden kételkedés nélkül meg kell ragadnunk, hiszen ez felel meg az előttük járt nemzedékek szándékának. Meg kell vallanom, hogy ebben a kérdésben elfogult vagyok, mert a fakultások megszüntetését súlyos hibának tartottam, ezért örülök az újrakezdés lehetőségének. A közelmúltból kiemelt néhány momentum mégis figyelmeztet arra, hogy legalább három alapkérdést újra végig kell gondolnunk, mégpedig: a teológia helyét és szerepét a tudomány világában, a lelkésznevelés sajátos feladatát és a teológia felekezeti jellegének jogosultságát.
