Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)
Ladányi Sándor: A református teológiai akadémiák helye felsőoktatásunkban
56 sáriak gondolata - amely által is "magva hintessék el a két testvér-felekezet annyira óhajtott, s az időtől várt teljes egybeolvadásának" - az 1830-as évek végén jelentkezett ismét. 1839-ben Fényes Elek vezetésével a pesti református egyháztanács a dunamelléki református egyházkerület közgyűléséhez fordult azzal a kéréssel, hogy iskolájukat egyesíthessék az evangélikusokéval. Úgy gondolták, hogy ezzel az alapját vethetik meg a Pesten felállítandó protestáns főiskolának. "A számtalan nyitva álló tudományos források mind olyan elsőségei egy Pesten felállítandó iskolának, melyeket el nem ismerni lehetetlen, s melyekért nagyobb áldozatot tenni igen érdemes', lélekben járó dolog" - mondja a folyamodvány. Az egyházkerületi közgyűlés Rádav Gedeon elnöklete alatt tizenhét tagú választmányt küld ki azzal a megbízással, hogy a pesti református kollégium alapítása tárgyában tervet készíttessen, és azt terjesz- sze a legközelebbi közgyűlés elé. A tervet Fáv András készítette el. 1841-ben Zav Károly evangélikus egyetemes felügyelő javasolta, hogy a főiskola ne csak református , hanem protestáns is legven. 1843-ban ezért alakul "A Pesti Protestáns Főiskolai 3 Választmány". Ezzel párhuzamosan 1842-ben Trencsén vármegye is azt kérte az uralkodótól, hogy a "pesti Egyetemnél protestáns hittudományt előadandó tanszékek felállítását" engedélyezze. E kéréshez más vármegyék is csatlakoztak. így lényegében egy önálló protestáns teológiai fakultás létesítése került szóba - amint erre Szögi 4 László egyetemtörténeti tanulmánya is rámutatott. Az egyetem különbizottságot állított fel a kérdés elbírálására,
