Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)

Török József: A római katolikus Hittudományi Kar a budapesti egyetemen 1913–1950 között

42

telményeknek eredményesebben tudnak eleget tenni azok, akik teológiai tanulmányaikat a Karon kezdik. Az első világháború kitörésével ennek a kérésnek már nem volt túl nagy jelentősége.

A világháborús viszonyok, majd a politikai helyzet teremtettét meg annak lehetőségét, hogy az 1919-es esztendő elején előbb az egyetem, majd a hittudományi kar autonómiája is veszélybe kerüljön. Az autonómián esett sérelem karunk számára még ennél is súlyosabb esemény előjelének bizonyult. És ez lenne a második feldolgozásra váró téma.

1919. március 1-én a Galilei Kör félszázados múltú kezdeményezést elevenített föl, amikor határozatot hozott

a./ a pozitív vallások és

b. / a hitoktatás ellen;

c. / valamint állást foglalt a Hittudományi

Karnak az egyetemről történő kizárása mellett.

Azért lehet ez utóbbi-esetében félszázados múltú kezdeményezésről beszélni, mert amilyen mértékben növekedett a liberális szellem befolyása a 19. század második felében, olyan mértékben csökkent a Pázmány Péter által alapított egyetem katolikus jellege, és úgy erősödött a Hittudományi Karra nehezedő külső nyomás. Ez leplezetlenül jelentkezett a bölcsészeti kar 1870-es emlékiratában, amely a Hittudományi Karnak az egyetemről való kizárását javasolta. Az akkori megokolás szerint "a teológia nem tudomány" és "az egyetem felvirágoztatásának egyik főfeltétele" a teológiai, kar kiküszöbölése. A Galilei Kör említett óhaja hamarosan teljesült, mert a Tanácsköztársaság népbiztosa,