Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)
Török József: A római katolikus Hittudományi Kar a budapesti egyetemen 1913–1950 között
43 Lukács György, 1919. június 26-án elküldötte a Hittudományi Kar megszüntetéséről szóló rendeletet. Lukcsics József prodékán a karon folyó "termelő jellegű szellemi munkára" hivatkozva válaszolt, s valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy a hivatalos álláspont némileg megváltozott. Egy hónappal Lukács György megnyilatkozása után a kar a Marx-Engels Munkásegyetemtől kapott levelet - Lukcsics József elvtársnak, teológiai Dékán címzéssel -, hogy vegyen részt azon az értekezleten, melynek tárgya: "A központi Tudományegyetemi épület termeinek megoszlása a Marx-Engels Munkásegyetem, a jogi kar és a hittudományi kutatóintézet között." A Hittudományi Kar tehát kutatóintézetnek minősült, a gyakorlatban azonban - némi izgalmakat leszámítva - az új tanévkezdéskor a kar már zavartalanul folytathatta munkáját. Ezeket az eseményeket nem a narratív történészkedés kísértésének engedve említettem, hanem azért, hogy legalább a kérdésföltevéshez eljussunk: az antiklerikalizmus ilyesfajta megnyilvánulásai milyen gyökerekből táplálkoztak a hazai környezetben? A magyar társadalom-fejlődés a németországi kultúrharc megkésett reflexeinek engedelmeskedve mutatott ilyen jeleket, vagy az ekkorra megszűnő francia antiklerikalizmus törvényszerű megnyilvánulásait utánozta, esetleg prófétai megérzéssel az 1919-ben még távoli jövőt anticipálta? A válasz megtalálásában talán segít a püspöki kar 1919-es javaslatának elemzése. A legfelsőbb hierarchia ugyanis ekkor úgy látta jónak, hogy a kar tegye ismét megfontolás tárgyává az új ötéves tervét, ami burkoltan a négyéves kurzusra való
