Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)
Borsodi Csaba: A hittudományi fakultások leválasztása a tudományegyetemekről 1950 nyarán
116 den van. A tanrend jóváhagyása nem indokolt." A minisztérium homályos álláspontja (ekkor már) érthetetlen. Az esztendő korábbi szakaszaiban több határozat és miniszteri válasz született, melyek szerint a hittudomány az egyetemekről kizárandó tudomány. Itt csak a doktori fokozat adományozásáról készülő új rendeletre, valamint a rendeletet bíráló állásfoglalásra adott miniszteri válaszra kívánok utalni. Bánk József bírálatában azt mondta: "a rendelet a gyakorlatban - főleg ka3 runkon - a doktorátusok teljes szüneteltetéséhez vezetne." A Darvas József miniszter által küldendő válasz fogalmazványának tanúsága szerint: "Minthogy a kar maga is nyilatkozik arról, hogy theológiai szakember a tudományos akadémián nincsen és a minisztériumban sincs, ez a kitétel azzal számol, hogy a doktorandusokat politikai szempontból kívánjuk megvizsgálni - ami igaz is - és a kar ezzel ítéletet mond saját maga felett, vagyis számol azzal, hogv az általa doktorátusra javasoltak kisebb 4 megvizsgálás után nem lesznek doktorrá avathatok." A válasz márciusban keletkezett, és a meglehetős cinizmus arra utal, hogy már eldöntött tény volt a hittudományi kar teljes felszámolása. A végső lökést az elválasztás kimondására valószínűleg az MÜP Központi Vezetőségének 1950. május 21-i ülése és a KV 1950. június 1 — i határozata adta meg. A KV ülésén Révai József szokásos stílusában ostorozta a klerikális reakciót, minden baj forrásának a katolikus egyházat állítva be. A KV határozata az imperializmus ötödik hadoszlopának nevezte a klerikális reak2
