Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)
Schweitzer József: Az Országos Rabbiképző Intézet helye a magyar felsőoktatásban
100 Térjünk vissza oda, hogy a felszabadulás után megkezdődik a Rabbiképzőben a munka! Természetesen az állam újra magáénak vallja a Rabbiképzőt a fordulat évéig, addig, amig a többi teológiát is le nem választják az államról. Ekkor a Rabbiképző ismét visszakerül - már másodízben története során - a felekezet kezelésébe. Meg kell mondanom, hogy abban az általános, mondhatni antiklerikális irányzatban, amely ezeket az éveket jellemzi, számunkra még egy harmadik "anti" jellegű veszedelem is fennállott, mégpedig az anticionizmus képében, amennyiben a Rabbiképzőt - és ez most meg fog jelenni, noha eddig is tudtunk róla hozzánk bizalmas úton kerülő -iratokból, de most már a történeti igazságnak ezt a részét fel lehet fedni - tehát a pesti Rabbiképzőt tartották egyesek a hazai cionizmus - ami akkor több volt mint a hazaárulás! - titkos főhadiszállásának. Ennek a titkos főhadiszállásnak első fokú mestere és fő-machinátora Scheiber Sándor volt, aki kívülről egy nagyon kellemes, kedves, joviális, szellemes tudós úr volt - aminthogy az is volt -, de akik közelebbről ismerték, azok tudták, hogy mennyi gyötrelem, kényelmetlenség, kellemetlenség járt az ő magas tisztségével, éppen azért, mer-t a cionizmus állandó vádja lebegett a Rabbiképző felett, aminek az volt a következménye, hogy az élő, beszélt héber nyelvet nem lehetett a Rabbiképzőben tanítani, mert az volt a ki nem mondott, de a levegőben lógó vád, hogy az urak azért tanítják az élő héber nyelvet, hogy disszidálásra csábítsák hallgatóikat. Volt olyan rabbink, dr. Rácz Jenő, aki sok évi váci fegyházat szenvedett azért, mert héber nyelvet tanított; és tanítványaink közül nem egy rövidebb-hosszabb börtön
