Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
77 szék megüresedésekor kerülhet vissza "anyaintézményébe", és ami még fontosabb számára: a fővárosba. A jogi és az orvosi kar igyekszik elvenni kedvét a habili- tálásra vállalkozóknak is. Az orvosok szerint "a magántanári képesítés gyakran nem a tudomány iránti érdeklődés, hanem a concurrentia sikeressége érdekében történik, ami annyival komolyabb jelentőségű, mivel a közönség egyetemi magántanár és egyetemi tanár közt alig képes különbséget tenni s jobbérzésű emberek részéről gúnyos megjegyzéseket vált ki már az 'egyetemi m.tanár', aki ama tréfás alakok közé került, melyekkel a tanító szokta mulattatni a gondjára bízott iskolás gyermekeI Q A két".- Meglehetősen indulatos szavak, amik mély feszültséget jeleznek és amiket gyakorlati elképzelések követnek: az orvosmagántanárok számát csökkenteni kell úgy, hogy pl. "a gyakorlati orvosokat" elméleti szaktárgyak előadására nem képesítik, a jogi magántanárokét pedig úgy, hogy megszüntetik a jogakadé185 miai tanárok formális jelentőségű habilitálását. A jogi kar - szervezeti autonómiájára hivatkozva - visszautasítja a "bel- ügyeibe" való beleszólást, de saját intézkedésével mégiscsak az orvosok által felvetett javaslat megvalósítását igyekszik elérni. Arról a határozatról van itt szó, amely elrendeli a vidéken élő magántanárok számára, hogy munkahelyüktől hozzanak igazolást arról: elfoglaltságukat nem gátolja a Budapestre való feljárás és előadástartás. Az igazolás benyújtását visszamenőleges hatállyal is kérik, s ez ellen az egyik magántanár - éppen jogérzékenységére hivatkozva -tiltakozik is, s - kollégájával ellentétben - nem szerez be munkahelyi nyilatkozatot. Úgy tűnik, a dolog következmények nélkül marad, amikoris az év végi jutalmazás során a tanárok levétetik a listáról az "ellenálló" magántanárt, mondván: "A jutalmazás czélja, hogy tehetséges magántanárok, a kik nincsenek rendes tanári állásban, a tanári pályán megtartassanak", s mivel a szóbanforgó habilitált egy jogakadémia rendes tanára, jutalmazása, sőt, "megtartása nem eminens érdek". Az elfogadható érvelést azonban nem kíséri következetes gyakorlat: a magántanár igazolást benyújtó kollégája megkapja a javasolt ju-
