Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
93 Azonban továbbra is felszínen maradnak azok a törekvések, amelyek a magántanárok számának lehetőség szerinti csökkenését vagy legalábbis szinten tartását célozzák. Az orvosi és a jogi 237 kar javaslatai sok újat nem tartalmaznak, viszpnt a bölcsészkar - a magántanári intézmény devalválódására figyelmeztetve - igen érdekesen ítéli meg a habilitáló tanárok és egyetemi testületek magatartását: "vannak ui. az életben olyan helyzetek, hogy bár a jelölt tudományos munkássága alig honorálható a venia legendivel, s ez többé-kevésbé a bírálatokban kifejezésre is jut, a bírálók bizonyos társadalmi tekintetekből mégsem uta238 síthatják el a folyamodót". Félreértés ne essék: nem leleplező célú szavak ezek, a bölcsészkar e minisztériumi beadványában nem akart mást, csak elérni a habilitációs szabályozás újabb megváltoztatását; a fent idézett mondat csupán egy eleme érvrendszerünknek. Klebelsberg Kunó azonban - hasonlóan a korábbi kulturális irányítókhoz - úgy vélte, hogy nem a szabályzatban, hanem annak alkalmazásában van a hiba: "A szóbanforgó szabályzatnak e megváltoztatását nem tartom indokoltnak, és időszerűnek, mivel ... a felhozott panaszok a szabályzat érvényben levő rendelkezéseinek megfelelő szigorú alkalmazásával is orvo- .2 39 solhatók."^7 A gazdasági krízis, az infláció kikezdte a magántanári intézmény anyagi alapját is. A századelő óta az arra érdemesnek tartott magántanárok 500-600 korona körüli összeget kaptak. Ez a pénz a 20-as évektől a kevésnél is kevesebbet ért, s ráadásul a kultuszminisztérium gyakori költségvetési problémái miatt legtöbbször részletekben utalták ki, ami - a további értékcsökkenésen túl - nem egyszer egyik-másik részlet elsikkadásához, elmaradásához vezetett. Példáu.l az 1919/20. tanévre szóló jutalom második részletét még 1922 tavaszán is reklamálta az egyetemi 2 40 tanács. Ennek megelőzésére a magántanári képviselők ismét új jutalmazási rendszer kialakítását javasolták: osszák a jutalomalapot két, egy állandó és egy változó tételre. Az agyikből a heti egy órát tartót 2500, a heti két órát tartót 4000, a heti három órát vagy többet tartó magántanárt 5000 korona jutalomban részesítsék. A "változó javadalmaztatás" rendszerében pedig a
