Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
94 magántanárra jutó tandíjjutalék négyszerese legyen az évi jutalomtétel . (A javasolt jutalmazási forma nem lép életbe.) Fontos kiemelni, hogy elsősorban a jogi és bölcsészeti magántanárokat érintette érzékenyen a jutalom értékcsökkenése; az orvosi (csakúgy mint pl. a műegyetemi) magántanárok anyagi helyzete jobb volt: számukra egyetemi címük presztízsértékű. Klientúrájuk (megrendelőik) száma jelentősen növekedett, mihelyt - tanítási engedélyük birtokában - nevük után "illeszthették" a magántanár címet is. 1922/23-ban a budapesti egyetemre jutó magántanári jutalomösszeg 26.500 korona volt. Az egyenlő arányú kari elosztás után egy fakultás 9 ezer koronát kapott - s ez magában nem volt több, mint 2, azaz kettő "békebeli", háború előtt aranykoro- 242 na. Emiatt a bölcsészkari jutalomosztó bizottságból két tanár is kilépésével fenyegette meg a testületet, mondván, hogy "a biztosított csekély összeg szétosztásában nem működik közre", nem teszi magát nevetségessé.Magántanárai anyagi támogatásaként az egyetemi tanács megpróbált utazási kedvezményt 244 is kiharcolni, de a BESZKART a kérelmet elutasította. A gazdasági összeomlás a habilitálásra vállalkozókat is sújtotta. Még.1917/18-ban 200 koronára emelték föl a habilitációs költséget, de ez sem fedezte a bírálatok kinyomtatását, s így azokat csupán felolvasták a tanácsüléseken. Ami azt is jelentette, hogy a tanárok "rálátása" a habilitációs ügyekre, a . képesítendők képességeire erősen szűkült. 1922/23-ba'n egy tíz oldalas iratanyag legépelése 1800 koronába és ugyanennek kinyomtatása 8.000-10.000 koronába került, ezért a karok úgy döntöttek, a bírálatokat három példányban legépeltetik és így kö245 röztetik a tanácstagok között. 1924-ben a habilitációs költséget 50 aranykoronában határozták meg. A magántanárok számának redukálását az a tanári gyakorlat is elősegítette, hogy a bírálati anyagokat több éves késéssel, csak dékáni felszólításra adták be. 1922/23-ban a bölcsészkaron tizenegy képesítésre vállalkozó várta benyújtott dolgozatá9 u nak értékelését, egyikük 1917 óta. A Pázmány-egyetem tanári testületéi "megoldást" találtak
