Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
70 tárgyait, megtörtént az első habilitáció a teológiai karon is: 1891 májusában sikerrel, megtartotta próbaelőadását Kiss János, akit "addigi irodalmi munkássága és több évi tanári működésére való tekintettel a szóbeli vizsga elengedésével" képesítettek 15 9 természetesen a katolikus egyház fejének jóváhagyásával. A várva várt, 1892-ben megszülető új habilitációs szabályzat'*'^ csalódást keltett: csak egyes részleteiben tért el az 1871-es Pauler-féle rendelettől. Nem tett egyebet, mint paragrafusokba szedte az azóta hozott határozatokat. A minisztérium arra hivatkozott, hogyha a karok következetesen betartják az előírásokat, akkor jóval szigorúbb feltételek elé tudják állítani a magántanárságra vállalkozókat, s ezzel elérik a kívánt csökkenést.*'^ Az orvosi kar ugyanis 1893/94-ben már úgy fogai16 2 mázott, hogy a fakultáson működő 45 magántanárt "sokallja". Az 1895/96-os tanévben meg is történik a "nagy áttörés": a magántanárok - a címzetesekkel együtt 114 fő - a nyilvános rendes és rendkívüli tanárokkal (105 fő) szemben a pesti egyetem tanári gárdájának többségét alkotják. A nagy tanári létszámot a hallgatói létszám is indokolta: egyetemistái számát tekintve a pesti egyetem világviszonylatban az ötödik ekkor. Tehát a magántanárokra már a rendszeresített tanárok tehermentesítése miatt is szükség lehetett. De hogyan látta ezt a professzori testület? 1896 ünnepélyes pillanataiban, a milleneum évében, amikor sorra készültek történelmi összefoglalók az "ezer éves honról", az egyetem is visszatekintett addigi működésére. A szónoklatokból kiolvashatóak az egyetemi magántanári intézményre vonatkozó vélemények is. A nyilvánosságnak szánt mérleg egyértelműen pozitív. Az orvosok a gyakorlati szakmákat oktató magántanárokat dicsérték, akik révén az állami kórházak és magángyógyintézetek "beteganyaga" az egyetemi intézetek tananyagát szélesítette. "A habilitált doktor használhatja a magántanári czímet, mi neki magángyakorlatában bizonyos tekintélyt ad többi gyakorló-orvos társai között, a mi a tudománykedv mellett szintén közrejárul ahhoz, hogy a magántanárságért sok kari doktor folyamodjék. Az intézmény kifejlődése folyamán számos fővárosi gyógyintézet be-
