Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
58 kortörténeti dokumentumként olvashatjuk. 1849-ben Magyarország ismét elveszítette alkotmányos jogait s így, bár Thun miniszter életbe léptette az egyetemi szervezési szabályzatot, egyértelműek az önkény megnyilvánulásai az egyetemen is. Élére tizenegy évre a német származású, 1848-ban eltávozott Virozsil Antalt nevezték ki - semmibe véve ezzel az egyetem évszázados rektor-választási jogát. Megindították a "purificatio-t". azaz minden tanárt igazoló eljárás alá vontak, a forradalom és szabadságharc alatti szerepüket vizsgálva. Az egyetemet visszahelyezték a bécsi Studien-Hof-Comission alá. Az Eötvös által kinevezett tanárokat nem ismerték el - így a magántanárokat sem. Germanizálták a magyar oktatást: az egyetemre ismét ausztriai és csehországi, politikailag is megbízható tanerőket állítottak, akik németül, cenzúrázott tankönyvekből tanítottak. 1849-től az 1848:XIX.tc. l.§-át teljes mértékben megsértik s az egyetemi autonómiát felfüggesztik; a 2 .'§ első részében foglalt tanulási szabadságot korlátozzák; azonban az oktatási szabadság - legalábbis deklarációjuk szerint - "érintetlen marad". A Habsburg-önkény magyarországi modernizációs tevékenysége a magántanári intézmény kapcsán is sajátos vonásokat mutat: nem szüntetik meg, sőt az osztrák tanügyi igazgatás 1849 decemberében kidolgozza saját magántanári szabályzatát is. Hogy a megszállt ország egyetemén mindezt hogyan képzelik bevezetni, arra beszédes példa az a miniszteri leírat, amely a pesti egyetem tanárait arra figyelmezteti, miszerint a "tanítási és tanulási szabadságnak határai vannak".Nyilvánvaló, hogy a miniszter nem a tömeges méretű habilitációval szemben emel kifogást, hanem a személyi, politikai megbízhatóság mércéjét rendeli el a különösebb ellenzéki pozíciókba akkor már amúgy sem sorolható egyetemi tanács számára. Az 1850-es években igen kevesen folyamodtak egyetemi tanítási engedélyért. Az orvosi kar 1851-ben két magántanárt képesített. A jogászoknál ekkor egy magántanár működött, de nem a pesti egyetemtől kapott venia legendivel. A bölcsészeti kar, ahol leginkább fennállt a veszélye annak, hogy a tanerők "fel-
