Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)

II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között

57

Mindeközben Eötvös nagy lendülettel látott hozzá a felsőoktatási reform gyakorlati kimunkálásához. Leiratokat intézett a karokhoz: dolgozzák ki saját elképzeléseiket, jelentsék be külön igényeiket - többek között az új formájú és tartalmú egyetemi magántanársággal kapcsolatban. Leghamarabb az orvosi kar "szabad előadói", "kültagjai" válaszoltak, akik - mint láttuk - a magántanári szerep korai megformálői voltak. A "48-as idők

néha szilaj szabadosságig felcsapó szabadság-mámorában" - ahogy

125

a két világháború közötti szerző fogalmaz - írott javaslatuk szerint "Magán tanító (Docens) lehet minden oklevelezett orvos, csak vállalkoznia kell": "Ha a magántanár kiváló, felhatalmazást nyerhet a rendes tanárokéval eegyenlő érvényű bizonyítvá- nyok kiadására, s rendkívüli tanárrá is előléphet." A törvénytudományi fakultás igazgatója, Frank Ignác a német (göttin- geni, berlini, bonni) példák alapján elemezte az "ún. privát tanítók" helyzetét és arra tette a hangsúlyt, hogy "felvételük a rendes tanároktól függ"; a jogászprofesszor a tanítási szabadságot úgy értelmezte, hogy annak lényege a kötetlen tanítási

127

szisztéma, a tanár szabad előadási joga. A porosz felsőoktatási rendszerről értekezett a bölcsészkar is; az a fakultás, amely az igazi szabadságot ekkorra már elérte: a másik három karral egyenrangúvá vált s ezáltal megszűnt azok előkészítő jellegű fakultása lenni - sikerült a XII-XIII. századi formát szétzúznia. A teológiai kari igazgató, Márkfi Sámuel a kérdés kapcsán csupán "magánvéleményéről" adott számot: elismerte a tanítás szabadságának fontosságát, de a teológiai tanulmányok püspöki felügyeletét és a tanítás egységének megőrzését szükségesnek tartotta.1^®.

Túl sokat nem meríthetett tehát Eötvös a tanárok javaslataiból, amikor elkészítette "A magyar egyetem alapszabályai" című tervezetét - a tanárok nem voltak képesek túllépni önmagukon. Mindazonáltal a mű 68-89.§-ai - a magántanárokról intézkedve a habilitációs szabályzat első hivatalos magyar változatát je- 129

lentik. A szabadságharc kitörése, az országgyűlés elmenekülése miatt azonban a magyar felsőoktatás potenciális megújulását magában foglaló irományt nem törvényjavaslatként, hanem "csupán"