Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
56 szabadság a tanári karoknak elrendelt tanítási szabadság működésének belső garanciája lehetett. A forradalmi hetekben valóban sok tanár távozott az egyetemről, de nemcsak a radikalizálódó politikai helyzet, az új oktatási rendelkezések miatt.Az egyetemi oktatás nyelve a magyar lett, ami a többségében nem magyar anyanyelvű vagy magyarul alig tudó tanerők jelentős részét távozásra késztette. Még a magyar vagy magyarul jól tudó tanárok számára is nagy nehézséget jelentett, hogy rövid idő alatt az addig használt szakkifejezéseket megfelelő magyar szavakkal, tudományos fogalmakkal pótolják, cseréljék fel. Mindemellett valóban sok volt a politikai okokból távozók, illetve pályázók száma is a tanári testületben. Hogy csak két jól ismert nevet említsünk az utóbbiak közül. A diákság erős támogatásával kísérve a 21 éves Vasvári Pál "történelmi búvárkodásaira" hivatkozva kérte Eötvöstől az egyetemes történelem rendes tanárává való kinevezését. A polgári liberalista kultuszminisztertől távol állott azonban, hogy teret adjon a mégoly jószándékú "forradalmi terrornak", így Vasvári az új tanerők, a magántanárok közé kerülhetett "csak", s mint ilyen tartotta hadtörténeti tárgyú előadásait a honvéd1 21 sereg utánpótlása céljával beindított őszi hadi tanfolyamokon. A másik pályázást Eötvös kedvezően fogadta: április 4-én egy "chemikus" jelentkezett egyetemi katedrára - az európai hírű gyógyszerész-szakember tudós tanárrá válását azonban a magyar forradalom önvédő háborúja megakadályozta. A pályázót Görgey 122 Arthúrnak hívták. Az első magántanár már 1848. április 1-jén bekerült az egyetemre: Bercsényi László ügyvéd "a politikai tudományok és a magyar váltótörvény mellettes tanítására" kap engedélyt a kultusz- 123 minisztertől. Magántanári előadásait azonban hamar megszakítja: a politikai és kereskedelmi jogi tanszék megüresedése124 kor főállású egyetemi oktató lesz. Hasonló a sorsa a többi, az 1847/48-as tanév második felében habilitált tanárnak is: a tanszékek, tanári, állások sorozatos megüresedése miatt rövid időn belül nyilvános rendes vagy rendkívüli tanárrá váltak, a tantestület elnyelte őket.
