Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)

I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között

teleknek megfelelő jelöltek közül a magántanárok maguk választják ki azt a kettőt, akiket alkalmasnak vélnek érdekeik képvi8 6

seletére a rendes tanárok ülésein. A választás a következőképpen zajlik: ha hétnél kevesebb azon magántanárok száma, akik a képviselőségre elvileg jogosultak, akkor a dékán sorsolja ki a két képviselőt közülük. így ez esetben a kari vezető szerencsét hozó kezén múlik minden. Hét, illetve hétnél több "megfelelő" magántanár esetén sor kerül a választóülésre, adói titkos szavazással és szótöbbséggel döntenek. (Szinte magántanár-képviselői választási rítussá vált az az idők során, nogy az első kiírt értekezleten a magántanárok nem jelentek meg szavazökepes számban, így mindig a második, általában szeptember végi, október eleji, szombati gyűlésen dőlt el a jelölés.)

Az 1908/üy-es tanévtől a magántanári képviselőket kötelezik

arra, hogy - a rendes tanárokhoz hasonlóan - ünnepélyes foga8 7

dalmat tegyenek tisztük elvállalásakor. E tanácsi határozat hátterében szintén az egyetemi önkormányzat erősítésének szándéka állt: ezentúl ugyanis a megválasztottak személyéhez nem kellett minisztériumi "megerősítés", elég volt a dékáni visszaigazolás. A képviselői fogadalmat a kari jegyző jeienlétéoen, az első rendes kari ülés előtt kellett elmondani. Az eskü szövege a következő. "Becsületemre és ielkiismeretemre fogadom, hogy magántanári képviselői tiszteletemmel járó kötelességeimet pontosan teljesítem, e minőségemben magamat a Pázmány Péter Tudományegyetem joghatóságának alávetem. Az egyetemi hivatalos iratokban előforduló avagy más módon tudomásomra jutó hivatalos

titkot sem magántanári képviselői megbizatásom alatt, sem annak

8 8

megszűnése után senkinek fel nem fedezem" (sic).

Az ünnepélyességen túl más is kicseng ezen szövegből: a hivatali titoktartás kötelezettsége. A tény paradox volta csak akkor tűnik föl, ha a magántanári képviselők funkciójára gondolunk, ami nem más, mint az összes magántanár érdekeinek képviselete. Érdekképviselet - az érdekeltek tájékoztatási joga nélkül. Kissé megnehezítette a magántanári képviselők feladatát ez az eskü. A bölcsészettudományi kar magántanárai jönnek erre rá először s be'is jelentik képviselőik, hogy "a titoktartás köte-