Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
46 bálkozások, melyek célja az egyetemen belüli felelősségre vonás volt. Említésre méltó, hogy a habilitációs szabályzatot 1936-ban újjáalkotni szándékozó egyetemi testület megtoldotta egy újabb ponttal a magántanári cím elvesztését okozó tények sorát: eszerint ilyen ítélettel zárulhat az a fegyelmi eljárás is, amit akkor folytatnak a magántanár ellen, ha "címét a 'magán' szó megrövidítésével vagy elhagyásával úgy használja, hogy ez megtévesztésre alkalmas" (IV. fejezet, e. pont). A "jogosítványukat" elvesztett magántanároktól az 1892-es szabályzat utolsó, 31.§-a úgy intézkedik, hogy "csak újabb képesítés alapján nyerhetik azt vissza; kivéve, ha a tanártestület határozata és a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyása az alól őket felmentené". 4. A "kiemelkedő" magántanárok A Pázmány Péter Tudományegyetem Hatósági Szervezési Szabályzatának 5.§-a így rendelkezik: "Hogy a magántanárok érdekei az igazgató tanári testületben képviselve legyenek, közülük kettőnek az 8 4 ügyek tárgyalásaiban ülési és tanácskozási joga van". Nem lenne teljes a kép, ha nem foglalkoznánk a magántanári képviselőkkel, akiknek éppúgy kötelességük az előadástartás - és csak egy tekintetben emelkednek ki a többi magántanár közül. A testületi üléseken - kari értekezleteken - való részvételi jog azonban a magántanári képviselők további egyetemi karrierje szempontjából döntő jelentőségű, mivel egyszerre kellett megfeleljenek az őket választó magántanároknak és a kari tanácstagok elismerésének. Ha ez megtörtént, az egyetemi közéletben elért, két- oldalról visszaigazolt sikereik többnyire a professzionális tanárok közé kerülés biztos ígéretével kecsegtették őket. Legelső nyomát 1863-ban találni annak, hogy a (még csak) hat orvoskari magántanár "érdekei hatékonyabb érvényesítésére a kari R 5 ülésekre 2 képviselőt" választott. A magántanári képviselői poszt elnyerésének - az érezhetően nagy súllyal működő informális szempontokon túl - két alapvető feltétele volt: a szabályszerű képesítési oklevél és "legalább máf két félévi magántanári tevékenység felmutatása". Az e félté-
