Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
39 A magántanárok szerepének határozott korlátozása egy másik ponton is meglehetősen élesen megragadható: ez a vizsgáztatási jog. Nyilvánvaló, hogy az a tanár van tanítói szerepében elismerve, tudósi minőségében respektálva, aki nemcsak "leadhatja" az órát, hanem a diákokat viszgáztathatja is, s tárgyának akkor van súlya, ha "vizsgaképesnek" tartják. Amikor Eötvös az 1870- es törvényjavaslatának 4.§-ában úgy rendelkezik, hogy "magántanárok a vizsgákon a tanárokkal egyenjogúan vizsgálhatnak" (azaz vizsgáztathatnak), akkor indoklásában így érvel: "Több egyetemnél az a tapasztalás bizonyítja, hogy kitűnőbb magántanároknak is azért van kevés számú hallgatójuk, mert vizsgákat csak az illető szakbeli rendes tanár előtt lehet tenni. E körülmény a gyakorlatban korlátozza a tanszabadságot s a szabad versenyt. Ezért kell a magán-tanárokat is a rendes tanárokkal egyenlően jogosítani vizsgák felvételére1'.^4 Az egy évvel későbbi Pauler-szabályzat 28.§-a is így határoz: "Magántanárok hallgatóiknak a velők tartott magánvizsgákról (colloquiumok) a tanárokéival hasonérvényű bizonyítványokat állíthatnak ki". A szabályzat e pontjának történetéhez tartozik, hogy 1870-ben, ismerve az eötvösi tervezetet, húsz bölcsész-,jogir és orvoskari magántanár egy beadványban kérta Paulertől - többek között - a vizsgáztatási jog megadását. A főhatósági próbálkozásokra a professzionális tanárok azonban elutasítóan reagálnak és a magántanári beadványt "szertelen radicalismusu és tonusu" kísérletnek nevezik. ^ Az eredetileg megadhatónak - megadandónak elképzelt jog így az 1892-es szabályzatban már nem is szerepel: a magántanárok csupín "leczkelátogatási bizonyítványt állíthatnak ki", csak indexaláírás! joguk van; ez is csak "amennyiben az általuk tartott leczkék mind óraszámuk, mind tárgyukra nézve a tanulmányi szabályok követelményeinek teljesen megfelelnek" (27.§) . Mint nem teljes jogú tanerők, a magántanárok nem államilag fizetett alkalmazottjai az egyetemnek és működésük után nyugdíjra sem jogosultak. Az 1892-es szabályzat egyáltalán meg sem említi e tanári pozíció javadalmazását. Némi jutalékban azonban a magántanárok is részesültek s ennek korszakonKen-
