Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
35 ben érdemben felül nem bírálható".'’"’ A szabályzat megszabta a fellebbezés hivatalos útját is: a kérelem csak a dékánon, illetve a kari hivatalon keresztül juthatott a minisztériumba; a tanári testületnek jogában állt észrevételeit, kísérő sorait a fel-* lebbezési kérvényhez fűzni. A "kibukott" csak két év múlva próbálkozhatott újra a magántanári cím megszerzésével (21.§), hacsak nem a 8.§ alapján utasították el (emlékszünk: a "személyes minősültség" miatti kibukás helyrehozhatatlan volt). Aki szerencsésen kiállta a "próbákat" - mint a mesében -, már csak a felmenő és lemenő iratok postázására várt. A próba- előadás után azonnal bejelentették a képesítés befejezését. A minisztérumba az egyetemi tanácson keresztül jutott el a magántanári felterjesztés, s a főhatósági jóváhagyás után a rektor rögtön alá is írhatta a "Decretum habilitatio"is"-t, azaz a képesítési oklevelet (18.§). Sem a tanítási engedély átvételéről, sem a magántanárok "ünnepélyes felszenteléséről" nincs külön rendelkezés. (Kivétel a Hittudományi Kar: magántanárai ugyanúgy kötelesek voltak a dékán előtt "az előírt hitvallást és esküt" letenni, akárcsak a rendes tanárok. )^ A már hivatalosan is képesítettnek kimondottak számára megszűnnek hát az addig oly szabott, előírt rítusok. Egy dolguk van csupán: a tanítás. (Egy dolguk van csupán? A tanítás?) 3. Magántanári kötelességek és jogok A magántanár, frissen szerzett tanítási engedélye birtokában, immáron teljes joggal lépheti át az egyetem küszöbét, hogy ott előadásokat tartson. Értelemszerűen merőben eltérő a "teljes jog" a nyilvános rendes és rendkívüli tanárok, valamint a magántanárok között. A képesített magántanár közvetlenül azon kar rendelkezései alá került, ahová elnyert tárgya kötötte őt, s mivel magántanárok nem lehettek tagjai az egyetemi testületeknek, így az egyetemi szervezetek csúcsát jelentő egyetemi tanácsnak sem, működésük, egyetemi létük valóban elsősorban a kartól, a kari veze.4
