Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
34 * az előadást megtartani (72.§). Tehát komolyan veendő, szigorúan számonkért része ez a képesítésnek. Pauler még többé-kevésbé az előbbi elveket teszi át szabályzatába: nála is tanár testületi jog a tárgyválasztás, s ezentúl "az alapoos készülésre meg- kívántató idő" meghatározása is (15.§). Az 1892-ben megszülető új szabályzatból mindez eltűnik: a pályázó önmaga határozhat tárgya felől, nincs szabott időtartam a szóbeli vizsga és a próbaelőadás között. A tanári képességek bebizonyítására szolgáló próbaelőadási forma súlya így lecsökkent. A képesítési szabályok szerint a próbaelőadás idejét három nappal korábban kell kihirdetni; időtartama pedig minimum fél, maximum egy óra lehet (16., 17.§). A megadott időpontban a kari tagok a kijelölt tanterembe vonulnak és az ott várakozó diáksággal együtt végighallgatják a magántanár-jelölt előadását. Ennek módjáról 1920/21-ben a bölcsészkar úgy határoz, "hogy szabad előadásnak kell lennie, de megengedhető, hogy a jelölt helyenkint kézirattal támogassa".54 A képesítés további menete ismét adminisztratív teendők sokaságát jelenti. A magántanárokat - a nyilvános rendes és rendkívüli tanárokkal ellentétben - a vallás- és kultuszminiszter nevezi ki. (A professzionális tanárokat a mindenkori legfőbb hatalom birtokosa, tehát - az elemzett időszakban - a király, a kormányzó, illetve a köztársasági elnök iktatja be egyetemi pozícióikba.) Abban az esetben, ha a jelölt bármelyik rostán kiesik, akkor - az 1892-es szabályzat 19.§.a értelmében - az elutasító határozat kimondásától számított egy hónapon belül fellebbezhet a kultuszminiszterhez. Láthatunk majd arra is példákat, ahol a miniszter újból tárgyalandónak mondja ki a magántanári ügyet. Azonbana magántanári szabályzatokba precedensteremtő erővel az az eset került be, ahol a miniszter "meghátrált" az egyetemi autonómiával szemben. 1918-ban "konkrét eset kapcsán kimondotta a vallás- és közoktatásügyi miniszter" - idézik a rendeletgyűjtemények az egyszeri döntést, - hogy "a tanári karnak a jelölt alkalmasságának és képességének megbírá- lása kérdésében keletkezett határozata a felügyeleti jog köré-
