Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)

I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között

33 vetkezően sem lehet pusztán formális^ és ezen túl: egy magát valamire tartő, egyetemi katedrát birtokló tanár nem hagyhatja, hogy ne legyen saját véleménye, védhető vagy támadható, de mindenképpen kifejtendő álláspontja egy nem "céhbelivel" szem­ben. És ekkor már kész is a valódi vita, valódi súlyokkal és 52 igazságosan mérő serpenyőkkel. A "nyilvános vitatkozás""^ soha nem lett a magántanári ké­pesítés alapja. Már az 1849-es császári és királyi habilitáci- ós szabályzat is kollokviumról és próbaelőadásról rendelkezik és a későbbi szabályzatok is általában véve többet foglalkoz­nak az alaki külsőségek szigorú behatárolásával, mintsem a va­lódi tudományos megítélés hathatós módszereinek kialakításá­val . Az 1892-es habilitációs szabályzat szerint a szóbeli vizs­ga - "colloquium", "szóbeli értekezlet" - célja a jelölt "iro­dalmi tájékozottságának" felderítése (13.§). Időtartamát is megszabják: legkevesebb fél, maximum másfél óráig faggathatták a pályázót azon tárgyból, melyre képesítését kérte. A vizsgán, ahol dékán elnökölt, a kar valamennyi teljes jogú tagja megje­lenhetett és kérdezhetett'. Eötvös 1848-as tervezetében két "miniszteri biztos" is tagja a vizsgabizottságnak: ez biztosítéka lett volna annak, hogy a pályázó ne legyen kiszolgáltatva az egyetemi testületek esetleges elfogultságának C71.§). A dolognak a többi habilitá­ciós szabályzatnál már nyoma sincs. Nem véletlen: mélyen sér­tette az egyetemi és a kari autonómiát. A szóbeli vizsgán való továbbjutáshoz a rendes tanárok szótöbbsége kellett (13 . §) . A vizsgáról szinte egyenes út veze­tett az utolsó "akadályhoz", a próbaelőadáshoz (14.§). A próbaelőadás az összes szabályzatban és tervjavaslatban egyaránt szerepel: lényegében a jelölt előadói-oktatói képes­ségét méri fel egy nyilvános, a hallgatók s bármely érdeklődő részvételével tartott előadáson. Eötvös tervezetében a "próbafelolvasás" - a szó inkább arc­haikus s nem pontosan fejezi ki azt, amit jelöl - tárgyát a kar határozza meg és a tárgykitűzés utáni napon már kötelező

Next

/
Thumbnails
Contents