Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
33 vetkezően sem lehet pusztán formális^ és ezen túl: egy magát valamire tartő, egyetemi katedrát birtokló tanár nem hagyhatja, hogy ne legyen saját véleménye, védhető vagy támadható, de mindenképpen kifejtendő álláspontja egy nem "céhbelivel" szemben. És ekkor már kész is a valódi vita, valódi súlyokkal és 52 igazságosan mérő serpenyőkkel. A "nyilvános vitatkozás""^ soha nem lett a magántanári képesítés alapja. Már az 1849-es császári és királyi habilitáci- ós szabályzat is kollokviumról és próbaelőadásról rendelkezik és a későbbi szabályzatok is általában véve többet foglalkoznak az alaki külsőségek szigorú behatárolásával, mintsem a valódi tudományos megítélés hathatós módszereinek kialakításával . Az 1892-es habilitációs szabályzat szerint a szóbeli vizsga - "colloquium", "szóbeli értekezlet" - célja a jelölt "irodalmi tájékozottságának" felderítése (13.§). Időtartamát is megszabják: legkevesebb fél, maximum másfél óráig faggathatták a pályázót azon tárgyból, melyre képesítését kérte. A vizsgán, ahol dékán elnökölt, a kar valamennyi teljes jogú tagja megjelenhetett és kérdezhetett'. Eötvös 1848-as tervezetében két "miniszteri biztos" is tagja a vizsgabizottságnak: ez biztosítéka lett volna annak, hogy a pályázó ne legyen kiszolgáltatva az egyetemi testületek esetleges elfogultságának C71.§). A dolognak a többi habilitációs szabályzatnál már nyoma sincs. Nem véletlen: mélyen sértette az egyetemi és a kari autonómiát. A szóbeli vizsgán való továbbjutáshoz a rendes tanárok szótöbbsége kellett (13 . §) . A vizsgáról szinte egyenes út vezetett az utolsó "akadályhoz", a próbaelőadáshoz (14.§). A próbaelőadás az összes szabályzatban és tervjavaslatban egyaránt szerepel: lényegében a jelölt előadói-oktatói képességét méri fel egy nyilvános, a hallgatók s bármely érdeklődő részvételével tartott előadáson. Eötvös tervezetében a "próbafelolvasás" - a szó inkább archaikus s nem pontosan fejezi ki azt, amit jelöl - tárgyát a kar határozza meg és a tárgykitűzés utáni napon már kötelező
