Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
30 baelőadás alóli felmentésére. A döntés joga természetesen a kari tanácsé volt. Az 1892-es szabályzat 22.§-a alapján "az elismert tudományosságú férfiakat" érhette az a megtiszteltetés, hogy "kiadott munkáikat" a szigorú kar a képesítéshez elegendőnek ítélte. A vizsgák alóli felmentés lehetőségét és szabályozását a korábbi habilitációs rendeltek is megadták. Eötvös 1848-as tervezetének 81.§-a úgy rendelkezik, hogy az akadémiai rendes tagok "minden előleges vizsgálat vagy próba nélkül tarthassanak előadásokat", a 82.§ pedig úgy, hogy "elismert tudományosságú, kivált éltesebb egyéneknek" miniszteri engedéllyel képesítési eljárás nélkül tegyék lehetővé az előadások megtartását. Az osztrák rendelet 7. pontja kimondja: "Kitűnő, nagyhírű, tudományos férfiakat a tanári testület a colloqium és próbaelőadás... alól is fölmenthet; az utóbbinak elengedésében az is részesít- tethetnék, kinek előadási képessége a tanári testület előtt különben is ismeretes". Amíg e szabályzat van érvényben a pesti egyetemen, valóban jobbára a "folyamodók addigi munkássága" alapján, a képesítési vizsgák elengedésével habilitáltak. Pauler 1871-es szabályzatának 21.§-a is lehetővé teszi, hogy a bírálók eltekintsenek a képesítési eljárás további szakaszaitól, de csak a kari tagok "teljes körű véleményeztetése után". A professzionális tanárok korszakunkban végig éltek e jogukkal. Mivel azonban a szabályok egyike sem konkretizálta az "elismert tudományosság" fogalmát, a gyakorlatban - mint majd látni fogjuk - elég rapszodikusan, - hogy ne mondjuk - önkényesen adták meg a vizsgák alóli felmentést. A bírálati eljárás hosszadalmasságának és a kari testület felmentést adó gyakorlatának érzékeltetésére idézzük az alábbi, abszurditásában is megrázó történetet. A jogi karra 1913. december 13-án érkezik egy magántanári pályázat. Az 1914.június 3-i tanácsülésen a jelöltet "személyes minősültségében" alkalmasnak ítéiik és kijelölik a bíráló tanárokat. Ekkor közbeszól a történelem - és a háború. Bár az egyetem a háború alatt nem szüneteltette a magántanári képesítéseket, de az ügymenet a szokásosnál is hosszabbá vált. Ez történik esetünkben is.
