Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
28 Eötvös József 1848-as tervezetében az írásbeli értekezésnek nincs olyan nagy jelentősége, mint a későbbi habilitációs szabályzatokban. Elképzelései szerini a "tudományos jártasság bebizonyításánál megkívántatik" a kiválasztott témából írt "nagyobb nyomtatott munka" vagy "mélyebb tudományt tanúsító nyomtatott értekezés", ugyanakkor "írásbeli szigorú vizsgálattal" áthidalhatóvá teszi ilyen munka hiányát. Az osztrák habilitációs szabályzatban sincs alapvető szerepe a publikált tudományos műnek: első pontja "nyomtatott vagy írásbeli értekezés" bemutatását írja elő. Tudjuk, az eötvösi és a porosz mintájú osztrák rendelkezések - bár közel sem egyforma erővel, de - a tudományos monopóliumok szétfeszítését célozták. A "magas tudománykörök" pedig nemcsak az egyetemi tanítás, hanem a publikálás területén is egyeduralmi helyzetet élvezted: szinte kizárólagosan rendelkeztek azzal az anyagi és társadalmi háttérrel, ami a nyilvánossághoz kellett. Az arisztokratikus tudományosság szervezeti átalakításának folyamatában főszerepbe szánt magántanárok megmérettetésénél a súlypont arra került, hogy a pozícióba pályázó képes-e ott a helyszínen megfelelni azon körülményeknek és feltételeknek, amit az egyetemi tanítás igényel. 1871-től azonban a tudományos értekezés lesz a habilitációs kollokviumra bocsátás alapja. A Pauler-féle szabályzat szerint "a munkálat tudományos becsét" megítélő két tanár a kari tanácshoz adja be "indokolt jelentését". Az 1892-es magántanári rendelkezések szerint a bírálati jelentéseket ki kell nyomtatni és az ügyet tárgyaló tanácsülés előtt egy héttel a tagoknak el kell küldeni (10.§). Ez az intézkedés - a pontosabb és biztosabb tájékoztatás mellett - azt a szándékot is magában rejtette, hogy a véleményező tanárok szakszerű és alapos bírálatokat készítsenek. A jelentések színvonala és értéke sok mindentől függött. így a kijelölt tanárok lelkiismeretességétől, hozzáértésétől és -adott esetben - a magántanár-jelölttel szembeni érzésétől. A tudományos értekezés súlya korszakunkban végig alapvető marad, sőt, az orvosi kar 1906-os határozatában szerepének további növelése látható: e szerint "csak önálló, szigo-
