Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
27 A döntéshez egyszerű szótöbbség kellett. A szavazatok egyenlősége esetén a pályázót elutasították. Nos, ha a magántanári címet elnyerni szándékozó megfelelt a fent ismertetett nemi, erkölcsi, politikai és vallási feltételeknek és ráadásul olyan témát is választott, amelynek kari illetékessége nem képezte egy hosszadalmas szakmai vita tárgyát, akkor reménykedve nézhetett a képesítési eljárás megindítása elébe. 2. A magántanári képesítő eljárás Ahhoz, hogy valaki átvegye az egyetem rektorának kézjegyével hitelesített magántanári képesítő okmányt, egy hosszantartó és körülményes, a szabályzatokban részletesen körülírt képesítési procedúrán kellel^ átesnie. Aki idáig eljutott, az már elvileg elfogadhatónak minősült arra, hogy a nyilvános tanárok a tanítótestület tagjai közé fogadják őt. A képesítési eljárás további szakaszaiban a jelöltnek már valóban a tudományos felkészültségéről kellett számot adnia. Az első rostán az esett ki, akinek a pályázatban benyújtott habilitációs dolgozata nem felelt meg az előírt mércének: azaz nem volt "nyomtatásban megjelent, önálló és szigorúan tudományos dolgozat" (4.§). Ennek tudományos értékét két, a kari testület által "az illető vagy rokonszakok" tanárai közül kijelölt bíráló ítélte meg, s véleményéről jelentést tett a kari tanácsülésen (8., 9., 10.§). A bírálatok elkészítési határidejét a szabályzat a következő félév végében jelölte meg, azaz, ha a bíráló tanárok pl. az 1913/14. tanév júniusában kapták kézhez a habilitációs dolgozatot, akkor 1914. decemberéig kellett a bírálatot leadniuk. A valóságban ez közel sem így történt. A kitűzött határidőt szinte soha nem tartották be. így aztán egyes habilitációs ügyek akár évekig is elhúzódhattak és a jelöltnek semmilyen lehetősége nem volt a dolgok sürgetésére. Feltűnő - négy-öt éves - késés esetén a dékán vette kezébe az ügyet: előbb a kijelölt bíráló tanárnál "érdeklődött"; a legtöbb esetben a tanár elfoglaltságára hivatkozott s ilyenkor azzal intéződött el minden, hogy egy másik tanárt jelöltek ki a bírálat elkészítésére.
