Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)

I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között

26

hoz is közelálló, rokonszakmát képviselő szakok, az orvosokénál kevésbé merev álláspontot védett. A doktori cím kongruenciájával érvelt: ne jellege s'ne is a karhoz tartozás döntsön,

hanem a jelölt által választott tárgyra illetékesnek kijelölt

45

tanárok vizsgáztassanak. Végül létrehoznak egy "interfakultá- sos bizottságot", amelynek előterjesztése alapján 1910-ben egy függeléket illesztenek a habilitációs szabályzathoz, "A határos szakokból való magántanári képesítés szabályzata" címmel.^ A nyolc paragrafus elrendelte az "idegen karbeli" tanárok szakmai véleményének kikérését is. A szabályzat kiegészítésénél az egyetemi tanácsot tehát az "egyetem egységének" megőrzése vezette.

A habilitált szempontjából mindez a korlátok számának növekedését jelentette a kívánt képesítés megszerzésének hosszú folyamatában .

Nemcsak a határszakok kérdésénél alkalmazták a karok a tudományosság szempontjait. Ez derül ki abból a jogi kari tanács- ülési jegyzőkönyvből, amely egy ügyvéd folyamodása feletti szavazás során azt rögzíti, hogy bár a benyújtott anyagok ellen "alaki kifogás" nem merülhet fel, de "a folyamodó irodalmi működése nem kielégítő és szigorlatait is ismételt bukásokkal, ti47

zenöt részben tette le". A valamikori bukott diák így megbukik a magántanári pályázás során is. (Az eset azért említésre méltó, mert rendkívül ritka, hogy a pozitív vagy éppen a negatív döntés tényén kívül a kari anyagok indoklást is tartalmaznának.)

A pályázó "személyi anyagát" az érdeklődő kari tanárok a dékáni hivatalban elolvashatták (10.§) , és amikor az "előzetes elbírálásra" kijelölt kollégájuk a tanácsülésen ismertette véleményét, akkor már ezek ismeretében készülhettek a "személyes minősültség" feletti szavazásra. A szavazás titkos volt. A tanárokat nemcsak attól kímélte meg a habilitációs szabályzat, hogy véleményüket megvitatni kényszerüljenek, hanem azzal sem kellett fáradniuk, hogy döntésüket a jelöltnek megindokolják. Mindenféle érv, ok és részletezés nélkül, postán küldték el az elutasító (vagy éppen pozitív) ítéletet. A karok a 8.§-t úgy értelmetzék, hogy joguk van minden indoklás nélkül határozni.