Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
25 II. fezetben látni fogjuk - 1920 és 1952 között a magántanárjelöltek elbírálásának elsődleges alapja volt. Tudományos testület lévén^ a kari vezetés azért szakmai szempontoknak is teret adott. Az "előzetes elbírálásra" kijelölt tanárnak elsősorban annak alapján kellett megítélnie a benyújtott kérelmet,, hogy "a tárgy, melyből a habilitáció kéretik, az egyetem, illetőleg a kar tanulmányi köréhez tartozó-e?" Mondhatnánk így is: nemcsak a pályázónak kell számot adnia tudományos felkészültségéről, hanem szükséges egy "szakmai fogadóközeg" is, amely a kérdéses tárgyból vizsgáztató-képes, az adott tudományterületen illetékes. A két kar szakterületét egyaránt érintő (érinthető) határszakokról van szó. Már 1885- ben előállt egy vitás eset, amikor egy pályázó mohamedán jogból akart habilitálni és a bölcsészkar adta meg számára a képesítést, mivel a tárgy török nyelvtudást igényelt. A kultuszminisz tér azonban elrendelte a jogi vizsgáztatást is, mondván, hogy a tárgykör nembölcsészeti. Végül - miniszteri döntéssel - a jogi karon lett magántanár "a mohamedán jogász".4'5 A határszakok problémája nemegyszer okozott feszültséget az egyetemen belül, az egyetem és a minisztérium viszonyában. A téma elbírálási jogosultságából, illetve jogosulatlanságából eredő vitás helyzetek esetén a tanárok a kari autonómiát vélték megtámadottnak és megvédendőnek. Az esetek számának sokasodásával a tanárok úgy fogalmaztak, hogy kívánatos "a függőségi viszony kialakulásának elkerülése" a karok között, hiszen alapvető fontosságú "a saját szükségletek más karoktól független érvényesítése".44 A karok furcsa, "ha kell együtt, de ha kell egymás ellen" viszonya a határszakok ügyében 1906 és 1910 között vált igazán feszültségtelivé. Az orvoskar védte leghatározottabban sajálr jogkörét és kompéban cia hiányra hivatkozva utasította el máskarbeli nyilvános tanárok vizsgáztató jogát az orvosi szakterületeken. A jogi kar ugyanakkor egyértelműen fogalmazott: "határszakos, illetve csak részben a joghoz tartozó tárgyból adni fog magántanári képesítést, ha ezt saját oktatási szükséglete megkívánja". A bölcsész kar, ahol jellegénél fogva a legnagyobb arányban voltak más kar
