Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
22 ban "erkölcsileg disqualificáló" értelme nem vált kevésbé méltánytalanná, s ezt nem egy esetben az így elutasított jelöltek szóvá is tettek. 1896 októberében a bölcsészkar tanárai foglalkoztak is annak gondolatával, hogy javasolják a "8.§-ban megkívánt eljárás megváltoztatását". Az egyetemi tanács döntése két év múlva születik meg: a személyes minősültség megítélését "az egyetemi tanács változatlanul fenntartandónak határozza el a bölcsészetkari dékán és prodékán szavazatával szemben".^ Az eljárás nemhogy változatlan marad, hanem még jogkörbővítést is nyer. 1904-ben a kultuszminisztérium kiterjeszti a tanártestületek személyeket minősítő lehetőségét azzal, hogy teljes mértékben és kizárólag a tanárok "önálló határozati jogává" teszi a "személyes minősültség" megítélését. És míg a vizsga során elutasított jelöltek két év múlva újra próbálkozhattak a magántanári cím megszerzésével (21.§), addig a 8.§ alapján alkalmatlannak ítélteket egyszer s mindenkorra kizárták a "versenyből". A "személyes minőségük" miatt elutasított pályázók még csak fellebbezési lehetőséget sem kaptak. A 19.§ szerint "a képesítés bármely fokozatában visszautasított jelölt" kérhet a kultuszminisztertől orvoslást, viszont a 8.§ a habilitáció formai, s nem képesítési részéhez tartozott. Nem lehetett befolyásolni s nem lehetett megváltoztatni sem a 8.§ alapján hozott döntést. Amolyan újból életre keltett,modernkori pallosjogként működött a mindenható tanártestületek kezében. Némi szemléletváltozást észlelünk abban a magántanári képesítő szabályzatban, amelyet maga az egyetem dolgozott ki 1936- 3 9 ban. Ennek fogalmazása már enyhébb: "Ha a bizottság úgy látja hogy a folyamodó a követelményeknek, amelyek általában az egyetemi oktatással szemben támaszthatók, megfelel, titkos szavazással határoz afelett, hogy ajánlja-e a Karnak a habilitáció ügyével való további foglalkozást vagy sem." Látható, hogy a szabályzat-tervből kihagyták a "személyes minősültség" rosszul hangzó fogalmát; ami nagy előrelépés akkor is,, ha tudjuk, hogy ettől még a kari döntéshozók valószínűleg továbbra is "tradicionális szakszerűséggel" bírálták el a pályázók személyét. Az is a történethez tartozik, hogy ez a terv soha nem valósult meg, a
