Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)

I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között

minisztérium nem adta jóváhagyását az 1892-es szabályzat megváltoztatásához. Az egyetemi testületek engedékenyebb hangvételét pedig - az utókor számára - éppenséggel falssá, hamissá teszi nem egy történelmi tény: így pl. a numerus clausus törvények (1920 :XXV. , 1928 :XIV. te.).

A pályázó "személyes minősültségének" megítélését a gyakorlatban megelőzte számos más aktus, magántanári folyamodványának egyéb szempontú mérlegelése is. A pályázati anyagot a testület kiadta egy nyilvános rendes vagy rendkívüli tanárnak, aki a soron következő kari ülésen ismertette azt; és javaslatot is tett elfogadására vagy elutasítására (7 . §). 1881-től a "szakelőadó" a benyújtott kérelem alaki, formai szabályossága felett őrködött: a pályázó csatolta-e a rendelet 6.§-ában előírt ösz- szes mellékletet és igazolást. Az "előzetes elbírálással" megbízott tanár dolga egyenes arányban nőtt a kívánt mellékletek számával. 1901-től az orvoskar javaslatára, a "szakelőadónak" arról is számot kellett adnia, hogy az új folyamodó szakterületén hány magántanár működik már az egyetemen, s hogy a kérdéses tárgykörből már folyó magántanári előadásokat a hallgatóság a questurai (dékáni hivatal) adatok alapján milyen arányban hallgatja. A rendelkezést a bölcsészkar is sietett magáévá tenni, csupán annyit tett hozzá, hogy "a kiváló folyamodóknál ezen adatokat nem veszik figyelembe". Nyilvánvaló - a racionalitáson túl is - a szándék: ürügyet találni a magántanárok számának csökkentésére, illetve a képesítési rostán való kihullásuk elősegítésére .

Az "előzetes elbírálásra" kijelölt "szakelőadó" tehát a pályázó által benyújtott iratokra volt utalva. A folyamodványhoz csatolandó anyagok áttekintése adalék a személyes megítélés szempontjainak korszakonkénti alakulásához. Eötvös igen részletes, alapos tervezetei sem 1848-ban, sem 1870-ben nem írják elő bármiféle okmány benyújtását. Az osztrák szabályzat a "tudori" (doktori) oklevél, önéletrajz, előadás-tervezet, valamint az előadás tárgyköréből írt értekezés bemutatását kéri a pályázótól (1. pont). Pauler szabályzata mindezt változtatás nélkül átveszi (7. §). Az 1892-es szabályzat 6.§-a a fentieken túl újabb