Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)

I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között

20

zon magántanárságra. "Oldás" csak egy irányból jött: 1911-ben egy rendelet a minisztert teszi illetékessé annak megállapítására, hogy eltekint-e a "doktori oklevél keltétől számított három évi időközből hiányzó időtől". Az egyre szigorodó rendelkezések hátterében, szándékában akár a tudományos közeghez és feladathoz való megfeleltetést is gyaníthatnánk, ha a gyakorlati megvalósulás nem lett volna annyira ellentmondásos. 1892- től valóban alig fordult elő, hogy doktori fokozattal nem rendelkezőt tanítási engedéllyel ruházott volna föl a tanártestület, viszont a képesítési eljárás alóli fölmentést - mint ahogy majd látni fogjuk - számtalan esetben, időnként szinte dömpingszerűen adtak s ezen "kivételek" nem kizárólag tudományos megfontolásokon alapultak.

Nehezen lehetne akár a formális, akár a tudományos feltételek közé sorolni az 1892-es szabályzat 8.§-ában foglaltakat:

"A tanártestület mindenekelőtt vita nélkül, titkos szavazással arról határoz: vájjon személyes minősültségénél fogva a folyamodót a képesítéshez bocsátja-é, vagy sem". A magántanári pozíció megszerzésének egyik kulcspontjához érkeztünk. A "személyes minősültség" a legfőbb fegyver volt a tantestület kezében: azt jelentette, hogy a képesítési eljárás megkezdése, a vizsga előtt a tanárok önmaguk között eldönthették, hogy egyáltalán hajlandók-e érdemben foglalkozni a jelölttel.

Mint a habilitáció egyik sarkköve, a 8.§ állandóan átalakítási, módosítási törekvések középpontjában állt. Ugyanis a 'Személyes minősültség" koronként mást és mást jelentett. Az eötvösi tervezetek kizárólag a tudományos fokmérőt adják a vizsgáztatók kezébe. Az 1848-as egyetemi reformterv 6.§-a azt tartja fontosnak kihangsúlyozni, hogy "Az egyetemi tanárok vallás- különbség nélkül alkalmaztatnak", illetve a 232.§-ában - a diákság számára - kikötni, hogy "A vallás és nemzetiség gűnyolásá- ból eredő bántalmak felsőbbségi dorgálással, ismételtetésük esetére három hétig terjedő fogdával toroltatnak meg.". A születés véletlenszerűségén alapuló feudális világkép helyébe a teljesítmény- és tehetségmérő liberális nézőpontot ajánlotta tehát Eötvös - természetesen jóval túlértékelve a magyar társa-