Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
19 aki Trianon értelmében külföldi állampolgár".^ Itt nyilvánvalóan azokról a felvidéki, erdélyi stb. magyar diplomásokról, doktorokról van szó, akiket az egyetemi tanács, illetve a kultuszkormányzat át akart menteni az elcsatolt területekről. A dicséretes szándék megvalósítását azonban az általánossá váló értelmiségi állástalanság jelentősen megnehezítette. Az 1892-es szabályzat tehát legkorábban a doktori fokozat megszerzése után három évvel teszi lehetővé a magántanárságra pályázást (6.§). Eötvös József 1848-as és 1870-es reformjavaslatai nem írják elő feltételként a doktori fokozatot; és a liberális koncepció rugalmasabban, valóban a "tanítás szabadsága érdekéből" úgy rendelkezik, hogy az "iskolai pálya bevégezte után legalább két évig tudományos munkálkodásban fáradozott" egyének adhatják be folyamodásukat (69.§). Eötvös tehát kevesebb időt, két évet is elégnek ítélt annak bebizonyítására, hogy valaki az adott tudományterületen tudományos igénnyel és jártassággal tud mozogni, valamint publikáció- és előadásképes. A tudományos gondolkodás és érték primátusán alapul a pesti egyetemen 1857 és 1870 között érvényben lévő osztrák habilitá- ciós szabályzat is, amely 6. pontjában kimondja: "kitűnő, nagyhírű és tudományos férfiaknál a tanári testület a tudori oklevél előmutatásától eltekinthet.:.". Pauler 1871-es rendelkezései is lehetővé teszik, hogy a bírálók eltekintsenek a doktori oklevéltől - "a körülményekhez képest"(21 .§). 1871 és 1892 között azonban ritkán fordul elő, hogy doktori fokozattal nem rendelkező jelöltet képesítsenek magántanárrá. Ilyen különleges esetnek számított 1875-ben a bölcsészettudományi kar tanári testületének döntése, amellyel egy, a mandzsu-mongol nyelvből habilitálni szándékozó folyamodót doktori oklevél nélkül is magántanárrá tettek; az indoklásban a nyelvterületen eltöltött 3 2 három év elégségesnek ítélése állt. Az 1892-ben megszülető szabályzat nem foglalkozik külön paragrafusban a doktori fokozattal nem bírók képesítésének lehetőségével, hanem előfeltételként szigorúan megköveteli azt. lem nagyszámú publikációval alátámasztott tudományos jártasság, sem oktatói gyakorlat megléte nem tette lehetővé, hogy valaki doktorátus nélkül pályáz-
