Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
18 ri testületek továbbra sem mernek szembenézni. A "végső" megoldás kívülről, a főhatóságtól jön. Klebels- berg Kunó kultuszminiszter a nők pártfogójaként lép fel. Előbb a meggyőzés módszerét választja s 1928. szeptember 19-i levelében ezt írja az egyetemnek: "megfontolandónak (javaslom) ... hogy nem volnának-e az egyetemet végzett és tudományos téren eredményesen dolgozó, kiváló tehetségű nők az egyetemi magánta2 8 nári képesítéshez bocsátandók". A bölcsészkar válasza így szól: a tanárok egyéb irányú elfoglaltsága miatt ugyan a témára kijelölt bizottság ez ügyben jelentését elkészíteni nem tudta még, de van nekik egy 1912-es állásfoglalásuk, amelyben részletesen kifejtik a dologgal szembeni ellenérzésüket; ezt ők a későbbiekre nézve is érvényesnek kívánják tekinteni: "a nő nem bír kellő elmélyüléssel és szellemi energiával ahhoz, hogy az 29 új nemzedék mentalitását kiformálhassa". Klebelsberg nem érvel tovább, hanem hivatalosan elrendeli az 1892-es habilitációs szabályzat módosítását: "...abban a 'férfiak' (22.§-ban) szavak helyett 'doktorok', illetőleg 'folyamodókat' írandó"."50 Mindez elvi lehetőségét adta a nők magántanárrá képesítésének. A gyakorlati megvalósulás azonban még váratott magára: csak az 1930- as évek végén habilitálnak először nőket a budapesti tudomány- egyetemen . Az 1892-es habilitációs szabályzat legalább három éves doktori oklevéllel rendelkezőket bocsát csak magántanári képesítésre. Ha az nem hazai, akkor nostrificáltatni, azaz honosítani kell (3.§.). Azt egyik szabályzat sem köti ki, hogy csak magyar állampolgárok habilitáltathatnak. Ennek több oka is lehetett: vagy nem akartak külföldiek a pesti egyetemen magántanári képesítést szerezni, vagy pedig csak olyan kevesen, hogy ezért kü- * lön rendelkezést hozni felesleges lett volna; ugyanakkor az is elképzelhető, hogy korszakunkban a nemegyszer megszálló hatóságok felügyelete alatt, idegen ajkú tanerők zömével működő egyetemi szervezetben soha fel sem merült ezen kérdés tudományos szempontból való mérlegelése. Az 1928/29-es tanévben hoz az egyetemi tanács egy olyan határozatot, miszerint "nem látja akadályát annak, hogy egyetemünkön oly tudós is nyerjen képesítést,
