Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
108 A 100 pengős habilitációs költség súlyának lemérésére, a habi- litálásra vállalkozó anyagi kötelezettsége és a már habilitált anyagi javadalmaztatása közötti aránytalanságra elég csupán egy tényt megemlíteni: tanítási kötelezettségének eleget tevő, azaz az előadást hirdető és tartó magántanár egy tanévben átlag 70 pengő tandíjban részesült. (Mint tudjuk, a tandíjjáru- lékkiszámitási kulcsa úgy működött, hogy a minisztérium által a magántanári előadások díjazására meghatározott összeget elosztották a kari magántanárok óraszámának és hallgatóik számának összegével.) 1937/38-ban egy magántanárra heti óra és egy 290 hallgató után 1,04 pengő jutott. A "meggazdagodás" ígérete tehát nem kecsegtethette a pá- láyzókat,a szigorú kiválasztódásitörvények pedig eleve kizárták azokat, akik az új tudományos gondolkodás, a szabad szellemiség híveiként veszélyeztethették volna az egyetemet. A következmény: az 1930-as és 40-es évek fordulóján hosszú évtizedek óta először csökkent a magántanárságra pályázók száma; a háborús válság, a fasizálódó politika pedig a már habilitáltak 291 gárdáját szűrte meg. Az egyetem oktatási személyzetében maradók pedig tökéletesen asszimilálódtak a professzionális tanárok megszabta normákhoz és értékekhez. A létszámapasztással, szervezeti redukcióval fenyegetett egyetemi testületek, professzorok - ki kutatói munkáját, ki katedráját féltve - próbálták a még meghagyott tanszékeket fenntartani. A három-négy évvel korábbi habilitációs reformtervek feledésbe merültek; miniszteri jóváhagyás híján minden a régi rendben folyt. Azaz mégsem egészen,a bölcsészkaron - 1937 óta - évente már legalább egy női magántanár került az oktatók közé, sőt 1940 decemberében egyenes a kollokvium alóli felmentéssel habilitál292 tak egy tudós-asszonyt. A Pázmány Péter Tudományegyetemen az 1935 és 1940 között eltelt ö+ év alatt tehát csökkent a habilitálások száma. Nem a számszerű megfogyatkozás a jelentős, hanem egyáltalán a jelenség; a századfordulón, századelőn megindult tömeges méretű habilitáció most először torpant meg: az 1939/40-es tanévben a teológiai karon egyetlen magántanár tanít csupán; az orvosi