Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
107 a magántanári pozíció vonzerejét: előfordult, hogy egyszerűen nem jutott pénz a magántanárok jutalmazására és tandíjjutalékukat is nemegyszer csökkentett összegben kapták kézhez. Persze a magántanári cím még mindig jelentett előnyöket, így például a közalkalmazotti állások megszerzésénél, az egyre kilátástala- nabbá váló értelmiségi munkanélküliség közepette. A magántanárok testületi jogokhoz, formációhoz való jutása elől mindig is elzárkózó rendes tanári testületek 1937-ben már azt is jóváhagyták, hogy az engedélyezett tanerők külön szobát kapjanak; ez - formális súlya mellett - gyakorlatilag is hozzájárulhatott a magántanárok hatékonyságához, de testületi szerepük kialakulásához is. A magántanári képviselők kérésére telje- jesített szoba-kiutalás elintézési módja azonban a már ismert tanári mentalitást idézi: a bölcsészkari, lassan 1200 főt elérő női hallgatók számára kiutalt három szoba egyikét adták oda a magántanároknak. Emlékszünk, hogy a rendes tanárok egyik fő "vádja", a magántanári pozíció konjunktúráját - szerintük - előidéző ok a pályázók anyagi motiváltsága. A magántanárok tevékenységének, jogkörüknek az egyetemi testületek általi "szűkrezárása" miatt ekkor jobbára már valóban eltűnt mindazon szakmai - tudományos motiváció,mely a magántanárságra jelentkezőket inspirálhatta. Az orvos-magántanárok jövedelmi helyzetén ezen egyetemi "rangjuk" ugyan lendített, csakúgy a jogi kar habilitáltjainál, de hogy valaki a nem kevés tortúrával járó képesítési eljárást, majd a jogilag körvonalazatlan, s emiatt kiszolgáltatottságra épülő magántanárságot a biztos meggazdagodás reményében vállalta - nos, ez erős túlzás. 1937/38-ban a habilitációs költség 100 pengő, ami egyáltalán nem kevés. Előfordult, hogy a "személyes minősültség"-rőli szavazás során kibuktatott jelölt visszaperelte a kartól a pénzt és "járulékait" (bélyegköltség, illeték stb.). A szakmai kudarcát anyagi kárpótlással ellensúlyozni kivánópályázó azonban hibát követett el: elfogult védőt választott ügye képviselésére - a jogi kar magántanárai közé tartozó ügyvéd le is beszélte kliensét a per továbbviteléről (amiért neki a kar jegyzőkönyvileg nyilvánított köszönetét). 289
