Matricula Universitatis Tyrnaviensis 1635-1701 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 11. (Budapest, 1990)
Bevezetés. Tanárok és diákok a nagyszombati egyetemen 1636–1701
Járvány miatt csak jóval későb indulhatott meg a tanítás: 1656-ban január 3-án, 1680-ban április 29-én. A továbbiakban a bevezetések az óv említésre méltó eseményeit foglalják össze. Igen változatos témák kerülnek elő; a leggyakrabban mégis az egyetem által rendezett ünnepségekről emlékeznek meg, így természetesen az 1635/36-os tanévnél az egyetem alapításának ceremóniáiról, az azokon részt vevő egyházi és világi méltóságokról, a megjelent bécsi professzorokról, doktorokról olvashatunk. Több ízben a diákok színjátékok, jelenetek előadásával járultak hozzá valamely ünnep méltó megéléséhez.11 Esetenként az előadás nyelve magyar volt.12 A jelenetek témái nem korlátozódtak vallásos-kegyes témákra. Az egyetemi anyakönyv az 1676/77-es tanévnél feljegyzi, hogy míg a gimnáziumi parvista-osztály a testvérei által eladott József történetét jelenítette meg, a poesis-osztály Bonfini alapján Báthori István és Kinizsi Pál török felett aratott győzelméről tartott előadást.13 A bevezetők megemlékeznek az egyetemi élet kiemelkedő eseményeiről. 1636/37-ben philosophi ai disputatiokról, 1642/43-ban az első teológiai baccalaureusokról avatásáról értesülünk. Az 1641/42-es tanévnél a baccalauréats! promotiokon megoldandó problémákat is feljegyzik physica és mathematica tárgyakból. Szóba kerülnek az egyetem és Nagyszombat város közötti összeütközések is, amelyek általában a diákság fegyelmezetlensége miatt robbantak ki.14 Az egyetemi anyakönyv az 1645/46-os tanévnél feljegyezte, hogy Eszterházy Miklós nádort az általa alapított akadémiai templomban temették el. Ugyanabban az évben helyezték örök nyugalomra Homonnai János országbírót a nagy- szombati székesegyházban. Az egyetem életével közvetlenül össze nem függő eseményeket is megörökítették, így 1648-ban az évközben megtartott nemzeti zsinatról emlékeztek meg.15 II. Az egyes éveknél közölt tanárlisták forrásértéke igen nagy. A tanárok neve mellé esetenként bejegyzett megjegyzések hasznos információkat nyújthatnak az Illető életére, pályafutására vonatkozóan. 1684-ben és 1685-ben büszkén írják, hogy Ladislaus Vid rektor egyben a rend magyarországi provinciálisa. 1642-ben az azóvi teológiai kari dékán, Joannes Weyerről említik meg, hogy a morvaországi Olmützben már tanított teológiát (qui Olomucii iám Theologiam docuerat). Az anyakönyv vezetői megemlékeztek a tanári karban bekövetkezett halálesetekről is. Erre gyakran csak a név mellé utólag beírt ,/nortuus” szó utal, mint 1667/68-ban Stephanus Horváth, a héber nyelv tanára, 1666/67-ben a gimnáziumi principia-osztály tanára, Joannes Harsági, 1660/61 -ben a rheto- /■/ca-osztály tanára, Godeffridus Wolff esetében. Az 1661/62-es tanévben három gimnáziumi osztály tanárának halálát Is feljegyezték (poesis: Franciscus Vili
