Matricula Universitatis Tyrnaviensis 1635-1701 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 11. (Budapest, 1990)
Bevezetés. Tanárok és diákok a nagyszombati egyetemen 1636–1701
Secheni, grammatica: Andréas Stanko, principia'. Paulus Kiél). Stephanus Po- mlnouskyról, a pöys/'ca-óvfolyam oktatójáról azt is közük, hogy Horvátországban (in Croatiá) halt meg (1668). Ezek az adatok azonban további kritika nélkül nem fogadhatók el az illető tanár halálának dátumául. Egyes esetekben ugyanis kétségtelen, hogy több évvel később egészítették kl a tanárlistát egy-egy oktató halálára utaló feljegyzéssel. Casparus Szarkáról pl. az 1667/68-as tanév anyagában olvasható, hogy 1683-ban Thököly fogságában halt meg (in Captivi tae Rebellium 1683). Hasonlóképpen Joannes Simonides 1674. évi haláláról is az 1661 /62-es feljegyzések között olvashatunk (Occisus pro Religione ab Hereticis 1674). Ennek a gyakorlatnak feltehetően az a magyarázata, hogy az illető haláláról értesülve, találomra megválasztott helyre iktatták be az információt. Mindenesetre hasonló a helyzet az egyetemről elbocsátott (dimissus) tanárok esetében. Nicolaus Kosztolanyt 1673-ban bocsátották el, de ezt az adatot az 1666/67. évi feljegyzések között olvashatjuk. 1668/69-nól a gimnáziumi tanárok erőteljes megrostálásáról értesülünk. Négyen Is kénytelenek megválni az iskolától: Paulus Balassa (poesis), Joannes Nimnyczky (syntaxis), Nicolaus Kosztolany (grammatica) és Franciscus Cziriaky (parva sehol a). Tudjuk, hogy Kosztolanyt 1673-ban küldték el, Balassa 1675/76-ban szerepel utoljára az Iskola tanárai között, Nimnyczky és Cziriaky viszont valóban az említett évben távozhatott: későbbi nagyszombati tevékenységüknek nincs jele. A tanárlisták adataiból - mint az archontológiai forrásokból általában - az egyetem szervezetére Is fény derül. Az egyetem ólén a Jézus Társaság Rómában székelő generálisa által kinevezett rector állt, aki az oktatói munkában általában nem vett részt. A decanusokal a rendtartomány provinciálisa nevezte ki, ugyanő döntött az egyes katedrák betöltése ügyében is. Mind a rektor, mind a dékánok határozatlan ideig, felettesük tetszésének tartamára nyerték el tisztségüket. Az egyetem tisztségviselőinek sorában találjuk a canceiiariusl is. A rektor közvetlen munkatársaként a tanulmányi ügyek fő felügyelője volt. Ellenőrizte a dékánok és a tanárok munkáját, a tanmenet zavartalanságát, ő gondoskodott arról, hogy mindig megfelelő tankönyvek álljanak rendelkezésre. A kancellár látta el főkönyvtárosi teendőket. A tisztéhez tartozott a szigorlati és promotios engedélyek kiadása, ő rendezte a disputatiokal A hittudományi kar dékánja rendesen a délelőtti teológiai előadásokat tartó, rangidős professzor (professor matutinus) volt. A kar tanárainak és diákjainak felügyelete mellett őrizte a kar pecsétjét, Jelvényeit és hivatali könyveit. A bölcsészeti dókán is a hittudományi kar professzorai, korszakunkban leggyakrabban a casuisti- ca előadói közül került ki. Feladatai megegyeztek a másik dékánéval. Az egyetem harmadik dékánjaként a gimnázium élén álló decanus UnguarumoX említi forrásunk. Két évben, 1667/68 és 1668/69-ben az egyetem titkára (universitatis secretarius) is feltűnik. Mindkétszer a decanus linguarum, előbb Casparus Szarka, utóbb Franciscus Vissochani tölti be ezt a tisztet. Az 1667-ben alapított Jogi kar tanárairól és diákjairól az egyetemi anyakönyv nem tartalmaz adatokat. Egyedül az 1685/86-os tanévnél Jegyzik fel Stephanus Tarnoczlról, hogy a hittudományi mellett a jogi kar dékánja is.16 IX
