Matricula Universitatis Tyrnaviensis 1635-1701 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 11. (Budapest, 1990)
Bevezetés. Tanárok és diákok a nagyszombati egyetemen 1636–1701
zetiségi kötődéseire. A nyugat-felvidéki szlovákság jelenléte az egyetem tanárai és diákjai között, tekintve a Kárpát-medence 17. századi etnikai és felekezeti megoszlását, az egyetemnek otthont adó Nagyszombat város földrajzi fekvését, természetes jelenség, távolról sem alkalmas azonban arra, hogy e tény jelentőségének eltúlzásával, vagy éppen ellenkezőleg, lekicsinylésével, az egyetemnek „szlovák” vagy „magyar” jelleget tulajdoníthassunk. Az adatok elégtelensége miatt a hallgatók társadalmi helyzetének elemzéséről szintén le kell mondanunk. A rendelkezésre álló feljegyzések csupán azt az egyébként is felmerülő vélekedést erősítik meg, hogy az egyetemet elsősorban a nemesi és a polgárinak számító (szabad királyi városi és mezővárosi) családok gyermekei látogatták. Viszonylag jobb a helyzet a főrendű családok tagjainak esetében. Az anyakönyvben több-kevesebb következetességgel feltüntették az arisztokrata hallgatók címeit a baro III. liber baro, valamint a comes titulusok használatával. Az 1647/48-as óv bevezetőjében büszkén jegyzi meg az író, hogy abban az évben négy gróf és tíz-tizenkét (10 vei 12) báró tanult Nagyszombatban. A kérdés megítélését jelzi, hogy egy későbbi kéz ehhez hozzáfűzte, hogy 1669 „sokkal több” (multo plures) főrendű hallgatója volt az egytemnek. Mindez nagyonis érthető, hiszen az újonnan alapított egyetem társadalmi presztízsét nagyban növelték az ott tanuló főúri sarjak, s ráadásul az egyetem, a későbbiek során várhatóan országos tisztségekbe, esetlegesen főpapi székekbe emelkedő egykori tanítványok támogató jóindulatára is számíthatott. Korszakunkban huszonnégy arisztokrata család küldte fiúgyermekeit az egyetemre.40 A legtöbbször csak egy családtag bukkan fel a hallgatók között,41 öt famíliából ketten is diákoskodtak Nagyszombatban,42 a Pongráczok közül hárman,43 a Koháryak közül pedig négyen44 fordultak meg az egyetemen. Rendszeresnek mondható a Róvayak*5 és az egyetem patrónusainak számító Eszterházyak46 feltűnése a diákok közt. Az egyetemen eltöltött időt tekintve változatos kép tárul elénk. A 49 főrendű hallgatóból 21 (42,86 %) logi- cuskónt elkezdte ugyan a philosophia\ tanulmányokat, de továbblépésükről nincs adat. Tizennyolcán (36,74 %) elvégezték az első két bölcsószévet, s feltehető, hogy többen is befejezték közülük a kurzust, és az egyetemi anyakönyv hiányosságai magyarázzák, hogy ennek nincs nyoma. Hat arisztokrata (12,24 %) bizonyíthatóan elvégezte a hároméves tanfolyamot, de a teológiára nem iratkozott be. Végezetül négy főúrról (8,16 %) tudjuk, hogy teológiát is tanult nagyszombati évei során. Közülük Pongrácz Imre báró, ruber clericus 1671-73 között volt a bölcsészeti kar hallgatója, a következő évben elsőéves teológusként szerepel, majd megszakad a rá vonatkozó adatok sora. Révay Béla ruber clericus 1697/98-ban első, 1700/01-ben másodéves teológus hallgatóként tűnik fel. A másik kettő befejezte a teológiát. Homonnai Bálintot 1670-71-ben a bölcsészeti fakultás első két évfolyamán találjuk, majd több évig nem szerepel a hallgatói névsorban. Mindenesetre 1676-ban negyedévesként a nagyszombati egyetemen fejezte be teológiai tanulmányait. Egyik személyre vonatkozó feljegyzés sem említi, hogy valamelyik szeminárium tagja lett volna. Révay László ruber clericus korszakunk végén, 1695-99 között tanult a hittudományi XXVI
