Matricula Universitatis Tyrnaviensis 1635-1701 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 11. (Budapest, 1990)
Bevezetés. Tanárok és diákok a nagyszombati egyetemen 1636–1701
karon. Mivel az ezt megelőző évekből a bölcsészhallgatók listája már hiányzik az egyetemi anyakönyvből, nem tudjuk, hogy Nagyszombatban végezte-e a bölcsószetet. Ez azonban - tekintve, hogy a Róvay-család sok tagja itt tanult - meglehetősen valószínű. Az előzőekben néhány szempontot vázoltunk fel az egyetemi anyakönyvnek, mint nagyértékű történeti forrásnak az értelmezéséhez. Az elvégzett munka legfontosabb eredményének azt tartjuk, hogy a tanári pályakép-típusok és a hallgatói létszámváltozások elemzésével sikerült két konkrét területen igazolni, hogy nem csupán közhelyszerűen igaz az a megállapítás, mely szerint az ország politikai, katonai küzdelmei döntő befolyást gyakoroltak a nagyszombati egyetem történetére: az egyetem sorsa elválaszthatatlanul összefonódik az XVII. századi Magyarországéval. Ugyanakkor az egyetem életképességét bizonyítja, hogy minden megpróbáltatása ellenére is korszakunk végén egy újabb felvirágzó szakasz jeleit tapasztalhatjuk. A tanári karrierek tipizálása - a kutatás más forrásokkal való kibővítésével - lehetővé teszi majd a kor magyar értelmisége egy részének behatóbb vizsgálatát. Az egyetemi anyakönyv adatainak felhasználásával olyan archontológiai táblázatokat sikerült összeállítani, amelyek az egyetem történetének, működésének teljesebb megismeréséhez nyújthatnak segítséget. Az anyakönyv alapján megrajzolt kép korántsem teljes, és meglehet, néhány helyen pontatlan is. A hiányok feltárása és a hibák kijavítása újabb kutatások feladata lehet. Addig is az anyakönyv közzététele előrelépést jelent az egyetemtörténeti, tágabb nézőpontból a magyar művelődéstörténeti kutatásokban. IV. Végezetül néhány mondatban összefoglaljuk az anyakönyv közzététele során alkalmazott elveket. Ezek előzetes meghatározása során céljaink és lehetőségeink kettősségéből kellett kiindulnunk. Egyfelől ugyanis halaszthatatlan feladatnak tartottuk, hogy erőinkhez mérten hozzájáruljunk annak a több évtizedes lemaradásnak a felszámolásához, mely a magyaroszági egyetemtörténeti források közreadásában a nemzetközi gyakorlathoz képest mutatkozik. Másfelől viszont anyagi és technikai lehetőségeink felmérése alapján le kellett mondanunk egy minden tekintetben kifogástalan kritikai kiadás tervéről. Ez ugyanis megkövetelte volna a nagyszombati marticula egészének közzétételét, azaz az egyetemi és a gimnáziumi évfolyamok együttes publikálását. E megoldás nem csak a fennmaradt anyag integritását biztosította volna, hanem más előnyökkel is kecsegtetett. Mód nyílt volna arra, hogy az egyetem diákjainak, III. tanárainak gimnáziumi tanulmányait is figyelemmel kísérhessük. E közlési forma mellett szóló érv volt az is, hogy - mivel a gimnáziumi osztályok esetében, mint már említettük, jóval gyakoribb volt a diákok etnikai, anyanyelvi, valamint társadalmi helyzet és származási hely szerinti adatainak rögzítése - az egyetemre a nagyszombati gimnáziumból érkező diákok személyéről, ezen adatok \ XXVII
