Matricula Universitatis Tyrnaviensis 1635-1701 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 11. (Budapest, 1990)
Bevezetés. Tanárok és diákok a nagyszombati egyetemen 1636–1701
Ezek a feljegyzések - mint látható - egy-egy évre vonatkozóan sem nyújtanak teljes áttekintést a diákságról, s még kevésbé korszakunk egészéről. Messzemenő következtetések levonására tehát egyáltalán nem alkalmasak. Ráadásul az adatfelvétel szempontjai sem bizonyulnak kellően kidolgozottnak. Az anyakönyv ugyanis a nyelvi-nemzetiségi kategória között tünteti fel az erdélyi származást, noha az - legalábbis elvben - három nemzetiséget is Jelenthetett. Felmerülhetne annak lehetősége, hogy nóvelemzés alapján különítsük el etnikai szempontból a diákokat. A módszer azonban túl sok tévedési lehetőséget foglal magában. Mindenekelőtt a latinból képzett vezetéknevek (Sartoris, Mercator, Syxti, Faber, stb.) erre alkalmatlanok. Több ízben magyar és szláv névváltozatok szerepelnek felváltva ugyanannál a személynél (pl. Fejórpataki - Be- lopotocki]. Ez a jelenség felveti annak a lehetőségét, hogy - mivel a diákok anyanyelvi, ill. nemzetiségi hovatartozása egyik évről a másikra nyilvánvalóan nem változhatott meg - az anyakönyvi bejegyzést végző személy anyanyelve is befolyással lehetett a hallgatók nevének rögzítésében. Annál Is inkább megalapozottnak tűnik ennek feltételezése, mert a tanévben a nevek lejegyzósónól azt a sajátosságot figyelhetjük meg, hogy a nyilvánvalóan a magyar nyelv szabályainak megfelelően képzett személyneveket is a magyar ortográfiában szokatlan diakritikus jelek segítségével foglalták írásba. A nóvelemzés módszertani helytelensége mellett szól az a körülmény is, hogy alkalmazása esetén a német neveknél tisztázatlan maradna, hogy magyarországi születésű vagy külföldi diákról van-e szó. Néhány konkrét eset pedig egyenesen az Ilyen próbálkozás eleve kudarcra ítélt voltát világítja meg. Az 1636/37-es tanév physicusa\ között szereplő Joannes Laizonik bazinl cívis ti. szlávos hangzású neve ellenére is magyarként (hungarus) szerepel. Még kifejezőbb egy 1686/87-es példa. Ebben a tanévben a iogica-évfolyamra két Michael Horváth járt. Bár a többieknél nem tüntetik fel a nyelvi-nemzetiségi hovatatozást, ebben az esetben, nyilván a két hallgató megkülönböztetése miatt, egyikük „magyar” (ungarus), másikuk „szláv” (slavus) jelzőt kap, jóllehet a vezetéknév mindkettőjük magyarságát sugallná. Az egyetemi oktatók és hallgatók anyanyelvi, nemzetiségi hovatartozására vonatkozó adatok hiánya, ill. hiányos volta miatt mind módszertanát, mind eredményeit tekintve elhibázottnak tartjuk Branislav Varsik kísérletét, mely az egyetem egyfajta „szlovák Jellegéinek bizonygatására irányult.39 Az elégtelen, statisztikailag értékelhetetlen, s következetesképp nem bizonyító erejű adatait elfogultságoktól éppen nem mentes hipotézisekkel kiegészítő tanulmánnyal szemben megállapíthatjuk, hogy a nagyszombati egyetem a legkevésbé sem volt valamilyen 19. századi értelemben vett „nemzeti jelleg"-gel bíró intézmény. A nagyszombati universitas mindenekelőtt jezsuita egyetem volt, mely befogadta a harmincéves háború viszontagságai miatt az olmützl egyetemről távozni kényszerülő hallgatókat, a lengyel és a litván rendtartományból érkező tanul- nlvágyókat épp úgy, mint a királyi Magyarországból, Horvátországból, Erdélyből és a Hódoltságból származó diákokat, tekintet nélkül azok anyanyelvi, ill. nemXXV
