Matricula Universitatis Tyrnaviensis 1635-1701 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 11. (Budapest, 1990)
Bevezetés. Tanárok és diákok a nagyszombati egyetemen 1636–1701
A. IV. Ebbe a kategóriába egyedül H. Berzevlczit soroltuk. Esetében különösen élesen látszik a vizsgálat korszakhatárának a pályaképet torzító, említett hatása. Szépen Induló pályájának kezdetéről már megemlékeztünk. B. I. A típusba az egyetem rektori székébe rövid időre került személyek tartoznak. Alapvetően két csoportra oszthatók. Részben az egyetem - csak rövid ideig hivatalban volt - első rektorai tartoznak Ide (Dobronokl, Forró, Turkovics), részben pedig olyan személyek, akiket valamilyen speciális ok miatt helyezett a rend az egyetem élére. J. Lippayt, mint említettük, elődje, Dobronokl betegsége miatt nevezték kl. A többiek nehéz Időszakban, általában háborús szünet után vették át az egyetem Irányítását. Z. Trinkellus 1657-61 között látta el a rektori teendőket. Fő feladata alighanem a teológiai oktatás újbóli megindítása volt. J. Kecskeméti pedig az 1680-as évek kényszerű szünetét követően, 1696- 1700 között szerepel rektorként. A típus tagja közül egyedül G. Turkovicsról mutatható ki az aktív tanárkodás, tíz évvel rektorsága előtt, az 1641/42-es tanévben a délutáni dogmatikai előadásokat tartotta. B. II. A típus belső tagolódása mindenben megfelel a vele párhuzamos A.II. kategóriáéval. Hárman a kancelláriai tisztségig vitték az évek során. Közülük kettő (S. Szaikovich és F. Pizzon) csak egyetlen évben szerepel; pályafutásukban csak rövid közjáték a nagyszombati tanárkodás. A harmadik, P. Bernardi három egymást követő évben volt a rektor segítője. Hasonló a helyzet a teológiai dó- kánságlg jutottakkal. Hetük közül csupán kettőről mutatható ki, hogy pályája korábbi szakaszában Nagyszombatban tevékenykedett: J. Pathatich (1696/97) még 1681/82-ben ethica-professzor a bölcsészeti karon, G. Berzevlczl pedig, aki 1689-1701 között volt a teológiai kar dékánja, a gimnáziumban tanított az 1674/75-ös (parva schola) és az 1679/80-as (syntaxis) tanévben. A bölcsészeti dékánok közül négyen csak egy évet töltöttek az egyetemen (A. Zergoll, S. Mikecz, H. Herdinus, D. Halnau), C. Weczker két évben, F. Dembsterus és M. Tanny pedig három-három tanévben szerepel. B. III. A legtöbb oktató ebbe a típusba sorolható. A legtöbben (25 fő) csak valamelyik hittudományi katedrán tevékenykedtek, nem ritkán csak egyetlen tanévben. Igen gyakori, hogy a két speciális képzettséget igénylő tantárgyat, a hébert és a kánonjogot egy-kót évig tanítja valaki, majd távozik az egyetemről.33 Ritkaságszámba ment, hogy S. Horváth három egymást követő évben (1667-70) is a héber nyelv professzora volt. A többiek közül kilencen a bölcsészeti karon is tanítottak korábban, hatan pedig még a gimnáziumban. B. IV. Az ebbe a típusba sorolt tanárok egyetemi pályafutása valamilyen oknál fogva megszakadt. Ebben szerepet játszhatott esetleges áthelyezésük, a tanári pályára való alkalmatlanságuk, korai haláluk. Néhányuk esetében a háború okozta tanítási szünet bizonyulhatott döntőnek a karrier későbbi sorsát Illetően; az oktatás megindulása után mindenesetre többen nem folytatták a tanítást XVII
