Kiss József Mihály - Szögi László - Ujváry Gábor: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, Repertórium 1635-1975 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 10. (Budapest, 1988)
Az Egyetemi Levéltár létrejötte és fejlődése
alíciós időkben működött diákszövetségek, egyetemi ifjúsági szervezetek iratanyaga az Egyetemi Levéltárban kerüljön elhelyezésre. Ezek az iratok azóta sem kerültek e javasolt helyre. Miután 1958 elején a Levéltárak Országos Központjának vezetője is egyetértett az egyetemi levéltár létesítésével, az ELTE vezetése hivatalosan is kérte az új egyetemi intézmény működésének engedélyezését15. A Művelődésügyi Minisztérium 1958. július 11-én keltezett engedélyében, vagyis éppen 30 esztendővel ezelőtt jóváhagyta az ELTE Levéltárának létesítését16. A kért egyetemi múzeum engedélyezését ekkor még csak elhalasztották, létrehozása később teljesen lekerült a napirendről. Hivatalosan tehát három évtizede működik Levéltárunk, s mint ilyen speciális gyűjtemény, az ország legrégebbi egyetemi archívuma. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ELTE kezdeményezésével egyidőben, sőt azt kissé megelőzve Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1957 végén ugyancsak egyetemi levéltár jött létre, de ez az intézmény hosszú vajúdás után nem bizonyult életképesnek, és 1974-ben megszűnt, visszaadva az egyetemi iratokat a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárnak17. Levéltárunk hosszú éveken keresztül rendkívül szegényes körülmények között, sokáig a rendezés és kutatás legelemibb tárgyi feltételeit nélkülözve működött. Ennek oka nem csupán az egyetem szerény anyagi lehetőségeiben rejlett, hanem abban is, hogy Magyarországon az utóbbi évekig ismeretlen volt az egyetemi archívum fogalma, holott szerte Európában, elsősorban német és holland nyelvterületen, de a környező szocialista országok egy részében is régóta meghonosodott ez az intézmény, a néhány évszázados múlttal rendelkező univerzitásokon nem csupán a régi iratok őrzőhelye, hanem egyben az egyetem- és tudománytörténeti kutatások bázisa, szervezője is. Az ELTE Levéltára 1959 elején a központi épület negyedik emeletének egy kisebb helyiségében kezdte meg munkáját, s helyhiány miatt sokáig a megmaradt iratanyag egy részét tudta csak begyűjteni. A levéltárban egy, később két levéltáros dolgozott, a szakmai felügyeletet, később vezetését pedig az Egyetemi Könyvtár egyik főmunkatársa látta el. (1957-től 1974-ig Tóth András, majd 1974-től 1984 elejéig Almási János.) Levéltárosnak 1959-ben elsőnek Zsidai Józsefet nevezték ki, őt követte 1962-ben Garam Jenő, majd 1963-tól 1971-ig Kékes András. Az elhelyezési körülményekben 1964 őszén következett be először pozitív változás. Ekkor került a Levéltár a mai Kun Béla téri épületébe, a volt Ludovika Akadémia egykori termeibe, ahol az épületen belül 1966-ban még egyszer másik helyre költözött. Az új helyen ugyan nőtt a raktári férőhely, de még mindig távolról sem volt elég a gyűjtőkörbe tartozó valamennyi anyag elhelyezéséhez. Ennek ellenére itt már a normális és szakszerű rendezési és feldolgozási munkák is megkezdődtek, és a kutatási lehetőség is biztosított volt. 1973 elejétől a Levéltár rektori rendelkezés alapján az Egyetemi Könyvtár részlegeként működött tovább, felügyeletét a Könyvtár igazgatója látta el. A Levéltár első szakrendjének kialakítását az 1969-ben a Levéltárba került dr. Papp Józsefné végezte el, és erről kéziratos segédletet is készített18. Az ő és a levéltár másik munkatársának, Nagy Lajosnénak, továbbá Szendrei Péternek szorgalmas és alapos begyűjtő és rendező munkája nyomán19 1978-ra kialakult egy kb. 215 folyóméter iratot őrző, jól kutatható levéltári gyűjtemény, azonban a további raktári férőhely hiánya és a romló tárgyi feltételek megakadályozták az egyetemi levéltár folyamatos fejlődését. Időközben az 1970-es évek első felétől kezdve egyre inkább megnőtt az érdeklődés a hazai felsőoktatás- és tudománytörténet iránt, s egyre több egyetemen kez10
