Kiss József Mihály - Szögi László - Ujváry Gábor: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, Repertórium 1635-1975 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 10. (Budapest, 1988)
Az Egyetemi Levéltár létrejötte és fejlődése
Múzeum" felállítását célozta 1911-ben7. Egyetemi múzeum vagy levéltár azonban nem jött létre a felszabadulás előtt, így az egyre nagyobb mennyiségű egyetemi iratanyag meglehetősen veszélyeztetett állapotban volt már a második világháború előtt. A forrásanyag szerencsére alig szenvedett károsodást 1944—45-ben, a felszabadulás után pedig napirendre került az iratok levéltárba adásának kérdése. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1951. október 31-én mintegy 137 folyóméter iratanyagot adott át a Magyar Országos Levéltárnak8. Az ekkor átadott iratok az 1770 és 1900 közötti években keletkeztek. Többségüket a Rektorátus iratai és nyilvántartó könyvei tették ki, de jelentősebb jogi kari, kisebb mennyiségű bölcsészkari, és csekély nagyságrendű orvoskari anyagot is tartalmazott. A Hittudományi Karról nem került átadásra iratanyag. Hozzá kell tennünk, hogy a kari iratok mennyiségre ugyan az egész tétel kisebb hányadát tették ki, de keletkezésük idejét tekintve a régebbi, tehát 1780 és 1850 közötti források voltak. 1953 tavaszán országszerte, így a felsőoktatási intézményekben is nagyarányú iratselejtezés folyt. Az ELTE-en is ekkor selejtezték az 1945 előtti, még az Egyetemen maradt iratanyagot, sa munkát gyorsan kellett elvégezni, mert — miként ezt a minisztérium sürgető leirata megfogalmazta — „népgazdaságunknak újra felhasználható selejtpapíranyaggal való mielőbbi ellátása... fontos politikai, s közvetve egyetemi érdek is."9. A selejtezés befejezése után 1953 szeptember elején a Rektori Hivatal újabb 150 folyóméter, az Állam-és Jogtudományi Kar mintegy 50 folyóméter iratot adott át a Magyar Országos Levéltárnak10. A Bölcsészettudományi Karról nem került levéltárba újabb iratanyag. Az Országos Levéltárban az összegyűlt egyetemi forrásanyagot 1956 tavaszán rendezték, s így kutatásra alkalmassá tették. E kétségtelenül értékes iratanyag azonban az „1956 novemberében keletkezett tűz következtében megsemmisült"11. Az Egyetemi Levéltár létrejötte és fejlődése A felszabadulás utáni gyors változások közepette egyetemünkön 1956 őszén figyeltek fel újra a történeti értékű tárgyi és írott emlékek megőrzésének fontosságára. Az már csupán a sors különös fintora, hogy éppen három héttel a pusztító tűzvész előtt, azaz 1956. október 18-án adta ki egyetemünk rektorhelyettese azt a körlevelet, amely szerint az egyetem vezetése elhatározta az „egyetemi múzeum létesítését, az egyetem történetével való szervezett foglalkozást, valamint... az egyetem történetére vonatkozó írásos és tárgyi dokumentumok feltárását és megőrzését"12. A körlevél az Egyetemi Könyvtár feladatává tette a levéltári gyűjtemény kialakítását, és kérte a tanszékeken lévő történeti emlékek bejelentését. Az 1956 november eleji pusztulás után a megmaradt források felértékelődtek, és ezért 1957. január 17-én újabb körlevéllel fordultak a tanszékvezetőkhöz, amelyben már egyértelműen utaltak a szándékra: „Az ösz- szegyűlt anyagból egyetemi levéltárat szervezünk"13. A Könyvtárban a levéltárszervezéssel kapcsolatos munkákat Tóth András, a kézirattár vezetője végezte. A Rektori Tanács 1957. október 25-i ülésén külön bizottságot küldött ki az Egyetemi Levéltár létrehozásával kapcsolatos tervezet kidolgozására, valamint egy másikat az Egyetemi Múzeum tervének elkészítésére14. A bizottságok javaslatában számos figyelemreméltó elem található, többek között például az, amelyben kérték, hogy a háború előtti, majd a ko9
