Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 7. (Budapest, 1982)
II. Az Egyetem szertartási szokásai és alkalmai
1945-ben, mint antidemokratikus szokást eltörölték, majd 1974-ben ismét előírták a kesztyű használatát. „Lakoma". Ugyancsak szokás volt régen, hogy az új doktorok (neodoctor) az avatáson résztvevők számára ünnepi ebédet adtak. Egyébként az avatás összes, így az ebéd költségei is az avatottakat terhelték, s ezek meglehetősen nagy összegekre rúgtak, noha az Egyetem vezetése igyekezett gátat vetni a szertelenségeknek. (Hermann- -Artner: 43-48., Szentpétery: 52-54.) A díszes szertartás sok vonatkozásban mutat egyezést a bécsi, a gráci és más egyetem szabályzatában előírtakkal. (Pachtler: 1887., IX.k.370-375.) így Egyetemünk e tekintetben is beilleszkedett a közép-európai egyetemek szokásrendjébe. Fontos volt, ez azért is, mert a tudományos fokozatok kölcsönös elismerése nemcsak a követelmények színvonalának azonosságában jelentkezett, hanem az Egyetemen adható legmagasabb tudományos fokozat jelentőségét az ünnepi külsőségekben, a szertartások pompájával is igyekeztek mindenütt azonos módon kiemelni. Az avatások barokkos szertartását az 1753-as oktatási reform törölte el. (Hermann — Artner: 113-114.) II. József reformintézkedései vezették be, hogy a jelölteket az illetékes kar dékánja avatja. Ettől kezdve, lényegében a mai gyakorlatnak megfelelően, a szertartást a karok dékánjaiból álló tanács elnöke a rektor vezeti le. Az eskü letétele után a dékán mondja az avatóbeszédet, majd a Tanács tagjai kézfogással egyenként fogadják doktorrá a jelölteket. Mint említettük, II. József súlyt helyezett arra, hogy az egyházi befolyásra emlékeztető szokásokat eltöröljék az avatásokon is: az eskü helyett a jelöltek fogadalmat tettek. A jezsuita korra emlékeztető ornátusok viselését is megtiltották. (Eckhart: 174.) Mária Terézia uralkodása idején, feltehetően az Egyetem királyi rangra emelése óta vált szokássá az ú n. „doktori kalap", a kócsagtollas süveg használata, amelyet a promotio alkalmával az avató dékán illesztett a fejére. Toldy Ferenc rektorsága idején (1871/72.) vezették be a latin helyett a magyar-nyelvű avatást s ettől kezdve a „doktori kalap" az asztalon volt és a dékán csak a kezét tette rá, míg avatóbeszédét mondta. Még 1900-ban is így avattak, s a jelöltek a rektori pédumot körülállva tettek esküt. (Ponori: 1900/a.44.) De emlékeznek arra is, hogy 1933-ban a süveg, mint jelkép az avatásokon a rektor, illetve a beszédet mondó dékán előtt még ott volt. (Sinkovics István szives közlése.) A doktori fokozatot megszerzők nevét a Promotiós-könyvben örökítették meg. A múlt század végétől vezetett doktori anyakönyveket és a későbbi ú n. „magnifice- -lapok" bekötött példányait részben az Egyetemi Levéltárban, részben pedig a Rektori Titkárságon őrzik. A felavatottak kezdettől kaptak oklevelet, diplomát is. A Majláth- -család levéltárában a múlt század végén még fellelhető volt az első avatott Székhelyi Maylád Miklós 1642. november 11-én kiállított diplomája, amelynek teljes szövegét közli Majláth Béla. (Majláth 1899.) A diploma „Martinus Palkovich sacro sanctae theologiae doctor et almae archiepiscopalis in regia ас libera civitate Tyrnaviensi socie- tatis Jesu, universitatis cancellarius, omnibus has lecturis salutem in donimo sempi- ternam", első mondata után felsorolja Maylád előző baccalaureusi és licentiatusi fokozatát s azok megszerzésének időpontját, majd jogot ad a felavatottnak arra, hogy 28
