Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 7. (Budapest, 1982)

II. Az Egyetem szertartási szokásai és alkalmai

A többi eseményre az avatás napján a következő rendben került sor: „Pergula". Már 3/4 7 órakor a tantermek előtti folyosókon dobszó és trombita harsant. Ez volt a „pergula" vagyis jeladás a szertartás kezdetére.

,JZIisehallgatás és hitvallás-tétel". Az összegyűlt jelölteket és hallgatóságot az ünnepi köpenybe (epomis) öltözött dékán — aki előtt a kar díszbotját egy hallgató vitte — az Egyetemi Templomba vezette. A misét a négy kandeláberrel és ékes terítővei díszített oltárnál a hittudományi kar dékánja celebrálta. Mise után a doktorjelöltek a rektor előtt hitvallást és a boldogságos szűz szeplőtelen fogantatására esküt tettek. Ezt követően az avatási szertartás az aulában folytatódott, ahová előbb a jelöltek vonultak be, előttük egy tanuló a kari pedumot vitte. A bevonulókat a promotor és a dékán követték. Csak ezután jöttek az epomisba öltözött professzorok és a rektor, akik előtt az Egyetem díszbotját egy hallgató hordozta. A rektor köszöntötte az egybegyűlteket és felszólította a jelölteket, hogy kérésüket terjesszék elő.

.JPetitio". A jelöltek egyike a többiek nevében is rövid beszédben felkérte a Tanácsot, hogy őket avassa fel.

,/\va tó-beszéd". A promotor, vagyis az avató professzor tartotta, aki hosszabban méltatta a jelöltek tudását, majd beszédét azzal fejezte be, hogy a Tanács hajlandó a jelöltek kérését teljesíteni, de előbb esküt kell tenniök.

„Eskütétel". Az eskü szövegét az egyik jogász professzor, vagy pedig az Egyetem tanácsjegyzője (syndicus nótárius) olvasta fel, melyet a jelöltek a rektori pedum érintésével és „iuro et promitto" szavakkal tettek magukévá. Az eskü a rektor, az Egyetemi Tanács, a dékán és a kar iránti engedelmességről, az Egyetem és a kar javának előmozdítására való törekvésről és arról szólt, hogy a már elnyert fokozatot más egyetemen nem igyekeznek ismét megszerezni. Az eskü után a jelöltek a Tanács előtt térdet hajtottak, majd a

,.promotio" következett. Az avatást a promotor végezte. A teológus doktoroknál szokás volt, hogy az eskü letétele után a promotor a jelölteket ornátusba öltöztette, mely a vörös színnel szegélyezett viola színű epomisból és a vörös színű doktori quad- ratumból (föveg) állott, továbbá kezükbe adta az evangéliumos könyvet és újjukra húzta a doktori gyűrűt. Az ornátusok és gyűrűk átadásakor az avató, minden egyes jelöltnél néhány szóval utalt azok szimbolikus jelentésére. A promotor tetszés szerint variálhatta mondanivalóját. A beszéd végén egyenként nyilvánította felavatottá a jelölteket. Majd a felavatottakat harsonák köszöntötték.

,/Ajándékozás". A jezsuita tanulmányi szabályzatokban is említett szokás volt a baccalaureatusi és magisteri promotiók alkalmával a felavatottak megajándékozása. így pl. a baccalaureusoknak a poéták (a poezis osztályának tanulói), a magistereknek a rhetorok (a rhetorikai — utolsó gimnáziumi — osztály tanulói) különféle nyomtatványokat ajándékoztak. Ugyanakkor kesztyűket (chirothecae) is kaptak a felavatottak. Ez a „Biechl und Handschuch" (sic!) átnyújtás, az osztrák egyetemeken ismert szokás volt. (Szentpétery: 58.22-es jegyzete szerint.) Itt jegyezzük meg, hogy a múlt század végén a tömeges avatások miatt közegészségügyi okok miatt vezették be a fehér kesztyű viselését, amelyet a jelöltek maguk vásároltak és a szertartáson kezükre húzták.

27