Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 7. (Budapest, 1982)
V. Az Egyetem és a karok alapítólevele
Mi, Pázmány Péter Isten irgalmából a római szentegyháznak az illyriai szent Jeromosról czímzett bibornok áldozára, az esztergomi székesegyház érseke és ugyanazon hely örökös főispánja, Magyarország prímása, az apostoli szentszék született követe, fő- és titkos kanezellár és ő szentséges császári és királyi Felségének belső titkos tanácsosa stb. Gyakran aggódva bírálva magunkban, hogy miképen terjeszthetnek a katholikus hitet Magyarországon és hogyan segííhetnénk a legnemesebb magyar nemzet tekintélyén, a többi segédeszközök között az jutott elsőnek eszünkbe, hogy állíttassák a tudományoknak valami egyeteme, a melyben a haiczias nemzetnek bátorsága is szelídülne és úgy az egyház kormányzására, mint az állam igazgatására alkalmassá képeztetnék. Nem is hiányzott bennünk sem a szándék, sem a törekvés ezen dologra, de úgy a hazát ért csapások, mint más felette szükséges alapítványok ellene állottak eddig annak, hogy óhajunknak eleget tehessünk. Most azonban, mivel Isten megáldván és törekvésünket égi kegyelmével kisérvén, valami, vagyonunk éppen van, melylyel, ha nem is valami nagy dolgot, de ezen lesújtott haza jólétére bizonyára valamit Isten kegyelméből tehetünk. Ezért tárgyaltunk a nagyon tisztelendő Mutius Vitelleseus atyával, a Jézus-társaság prépost generálisával, hogy egyezzék bele az egyetemnek a Jézus-társasági atyák nagyszombati collegiumában való felállításába s annak egész gondját és kormányzását a társaságra vévén, legyen szives azt a következendő feltételekkel és módokon kormányoztatok Mivel tehát az Isten dicsősége és a vallás előmozdítása iránt való buzgalomból ajánlatunkat az egész társaság nevében elfogadta, mi is a nagyszombati eollegiumnak már előbb tett s összes pontjaiban érintetlen megmaradó alapítványon és azokon a bevételeken felül, melyekkel az a nagyszombati collegium addig bírt, egyszer és mindenkorra hatvanezer magyar forintot adtunk tallérokban tisztelendő Dobronoky György atyának, a Jézus-társaság nagyszombati eollegiuma rectorának kezéhez. Azonfelül a császári kötelezvényt negyvenezer forint adósságról a társaságra ruháztuk át ugyanazon rector atya által, hogy így összesen százezer forintnyi összegből álljon. Tehát akarjuk, hogy ezt az összeget az a társaság legelőször is Magyarországon kívül biztos helyen vagy hasznos javak vételére, vagy kamatozásra úgy fordítsa, hogy annak a tőkének gyümölcseiből a eollegiumnak az iskolákkal együtt alapjából való újraépítése is siettessék, a szükséges tanárok is eltartassanak, llefejeztetvén a eollegiumnak és iskoláinak szükséges épülete, és a százezer forintnyi tőke is kamatra, vagy birtok vásárlásra teljesen elhelyeztetvén, ennek ezután járó egész jövedelmében évi ezer forint fizettessék he a szegény tanulók táplálkozására általunk Nagy-Szombatban alapított Szent Adalbort-féle segély egyletbe (még hogyha az a nevezett segélyegylet a ház megváltoztatásával más épületbe is vitetnék át). Ez az évjáradék, mint fent előrebocsátottuk. nem kötelezi a társaságot, csak ha már a nevezett épületek befejeztettek és a fen- maradó negyvenezer forintot is (a melyekből a Szent Adalbert-féle segélyegylet évjáradékáról is ezer forinttal akarunk gondoskodni) ő császári Felségétől hasznos javak v ételére vagy kamatoztatásra megkapják és elhelyezzék. Hogyha pedig idő folytán Isten megszabadítván Magyarországot a török járom alól, alkalmasabb hely találkozik az egyetem számára, szabad legyen a társaságnak ezt a mi alapítványunkat az egyetemmel együtt máshova áttenni; mindazonáltal még se vonassék ki az esztergomi egyházmegyén kívül és sértetlenül maradjon meg a nagyszombati eollegiumnak is az ő előbbi alapítványa. Ha pedig (a mit a legkegyelmesebb Isten fordítson el), nem folytatható az egyetem Magyarországon, hanem a külső 163
