Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

- 91 zika maradt, valamennyi többi tárgy a rendkivüli, tékát nem kötelező anyagok közé került, 3 rendelkezés az Institutum Ge- ometriouoban is éreztette hatását. Megszűnt a polgári épité- szet külön tárgyként való szerepeltetése, s a továbbiakban e tárgy is csak a rendkivüli előadások sorában szerepelt. Hozza kell tennünk, hogy az építészet előadott anyaga nem felelt meg a gyakorlati élet követelményeinek, mivel csupán az építészet elméletét oktatták, s azt is nagyon kis óraszámban. Miután ebből az időszakból már ismét "évfolyamonkénti" bontásban áll rendelkezésünkre a tanrend, tudjuk, hogy a mezőgazdaságtan oktatása az első évfolyamra korlátozódott, bár összességében óraszáma nem csökkent. 3 tárgy szükségességét egyre többen kérdőjelezték meg, hiszen a természettudományok fejlődésével a mérnökképzést egyre inkább el kellett választani a gazdatiszt képzéstől. Egyébként is működött ekkor már az országban két felsőbb mezőgazdaságtani képzést nyújtó oktatási intézmény.

1826-tól egészen 1848-ig, illetve az intézet megszüntetéséig, az Institutum oktatási rendszerében lényeges változtatás már nem volt, kivéve azt az egy próbálkozást,' amelyet inkább a kényszerűség, mint a tudományos meggondolás diktált. A felsőbb matematika tanszéke 1832-ben megüresedett és három évig nem is töltötték be, sőt mivel az 1835 szeptemberében kinevezett Petzval József csak másfél évig maradt az Egyetemen, 1839-ig húzódott a tanszék végleges betöltésének kérdése. Ráadásul 1834 és 1838 között betöltetlen volt a kísérleti fizika és mechanika tanszéke is, nem beszélve a gyakorlati mértan tan